Újra láttalak
Újra láttalak, maszk fedte arcodat,
a metró peremén, elnyelt a forgatag.
Sok emlék tör elő, mit a múlt eltakart,
azóta minden más, nyugalmam messze már.
Rád gondolok, nappal és ha az éj leszáll.
Szép szemed fénye, mosolyod bennem él.
A sors játéka ez, vagy csak egy új remény?
Szunnyadó érzés, ismét a testembe lángol,
szívedhez az utat keresem, de nem találom.
Egy helybe toporgok, hatalmába kerít a kétely,
szeretnélek újra látni, megismerni és csodálni.
Beszélgetni, nagyokat sétálni, vagy
csendben a padon ülve a tájat csodálni.
Adj egy jelet, mutasd az utat, mi hozzád vezet,
nyújts segítő kezet, ha a Te szíved értem dobban.
Vágyom rá, hogy szólj hozzám, megérintselek.
Ahol találkozik a lélek, szív a szívvel összeforr,
fogjam a kezed, érzem veled továbbléphetek.