A lélek kapuja Van egy világ bennünk mélyen,ahová nem ér el a szó,hol az idő hangtalan alszik,a józan ész szava, nem uralkodó. Ott őrzi titkát a tudatalatti,régi könnyet, régi mosolyt,ezer elfeledett pillanatból, sző magának csillag folyót. Néha halkan megszólal bennünk,nem kiált, csak súg valamit,egy érzés lesz, egy halk megérzés,mely fényt gyújt a sötétben. Ez az […]
Apró rezdülések Mikor az életed, darabokra hull csendben,elfárad a lelked a végtelenben,egy apró mozdulat is reményt teremthet,mert a szeretet új utakra vezethet. Nem kell ecset, dallam vagy költői szó,egy rendbe tett gondolat, egy magból fakadó,egy érzés, mely holnapot álmodik neked,már visszaadja elveszett hitedet. Mert amíg alkotni képes a két kezed,nem sodorhat el végleg a félelem.A […]
A szerelem csendje Vágyba burkolózott csendes este, csillagfény simult a szívemre, villámfény rajzolt titkos jelet, az ég is együtt dobbant veled. Az eső áztatta a szomjas földet, a szél magával sodorta a csöndet, szemünkben ezer kimondatlan szó élt, míg a hold ezüstje fölénk hajolva elkísért. Ködbe veszett minden távoli zaj, csak két lélek őrizte a […]
Mély gyökerek Volt egy fiú, ki régen még az erdőt hallgatta,széllel szőtte álmait a lombok árnyalata.Aztán az évek csendben más utakat írtak rá,elfeledte, merre él a lelke otthonán. Annyi szerep, annyi teher hajolt a vállaira,míg a szíve halk szavát temette a napokra.De gyökér nélkül nincs fa, mely égig emelkedhet,csak az nőhet igazán, kit a szeretet […]
Magányos szívek Reménytelen magány árnyékában élnek,szívükben a vágyak csendesen kísérnek,szeretet után sóvárogva várnak,egy boldog pillanatban titkon bíznak. A szerencsét a véletlenre bízzák,álmaik szilánkját újra összerakják,vak randira mennek félve, remegve,ezer kérdéssel a lelkükben, szívükben. Gyakran a remény túl hamar elszáll,mert nem az érkezik, kit várnának már,elúszik a vágy, melyre oly rég vártak,üresen maradnak a tágra nyílt […]
Remény apró mécsese Árkok nőnek csendben, az emberek közé,szavakból rakott falak árnyéka borul fölénk.Elfelejtjük, hogy ugyanaz az érzés van bennünk,öröm, bánat, remény és törékeny szívverés. Pedig a híd mindig, egy kéznyújtással kezdődik,egy tekintettel, mely nem ítél, csak figyel.Leülni együtt egy padra, hallgatni a másikat,mert a szeretet, sokszor csendben épít hidakat. Nem kell egyformának látni a […]
Ránk simul az éj Szemed mélyében lángoló hajnal ég, szívem ott talál otthonra csendesen. Ha távol sodor az élet hulláma, lelkem utánad indul szüntelen. Árva fecskeként kereslek az égen, szárnyaim alatt a magány didereg. Neved suttogja minden esti csillag, reményből szövök újabb holnapokat neked. Szavaid hálóként ölelnek körül, édes fogságodban boldogan pihenek. Tenyered melege minden […]
Az ölelés reménye Nem kell már több árulás, seb a szívemen,elég volt a mosoly mögött rejtett félelem.Sok kéz nyúlt hozzám érdekből, csendesen,én mégis keresem, ki szeret önzetlen. A magány falai, nem óvják meg a lelket,az éjszakák egyre hosszabbak lettek.Talán van még valaki, ki nem az érdekeit nézi,hanem a magányos szívben, a jóság fényét érzi. Egy […]
Nem keresem már Nem keresem már, ki voltam régen,milyen arc nézett, egy másik korból rám,mert minden változik bennem és körülöttem,mint folyó tükrén a rebbenő világ. Egy láng vagyok talán, egy parázsból,mely továbbadja csendes fényét,nem ugyanaz, mégsem teljesen más,csak folytatódó, örök rezdülés. A vágyak, álmok, kimondatlan szavak,mind magként hullnak a lét földjébe,amit ma gondolok, érzek és […]
A barátság ereje Amikor az út, ködbe vész előttünk,nem látjuk, merre vezet a holnap,egy igaz barát, mellénk lép csendesen,reménnyel tölti meg a napokat. Nem mindig nagy tettekkel segít nekünk,néha csak figyel, meghallgat, biztat.Jókor van jó helyen, amikor szükség van rá,jelenléte új erőt ad a szívnek. Az évek múlnak, a pillanatok elszállnak,de a valódi barátság nyoma […]
Örökké velem maradsz Harangszó hallatszik távolról, hangja átkúszik az éjen,fájó emlékként megérint, a kínzó magány engem.A gyertyaláng csendesen, remeg az éjszaka ölén,fénye őrzi mosolyod, a szívem rejtekén. Az üres szoba hallgatag, csak a csend marad velem,árnyékod még ott pihen, minden megszokott helyen.Ölelésed hiánya minden éjjel visszatér,könnyeim között őrzöm, a közös évek emlékét. A gyertyaláng lassan […]
Minden érintés Hajnal lennék, mely arcodra simul, érzés, mely csendben benned elindul. Kabát, mely hideg estékben átölel, dallam, mely szíved mélyéből felel. Fény a szemed tükrében, boldogság egy halk érintésben. Szó, mely ajkadról halkan felszáll, egy perc, ahol a lelked hazatalál. Álom az éjszaka csendes ölén, remény a felkelő nap peremén. Párna, mely őrzi fáradt […]
Utolsó rezdülés Mint változó fény, a víz tükrén,úgy rezdül bennem, minden gondolat,ma még ragyogsz, a távol csendjében,holnap talán, már más arcot mutatsz.Valahol, a szív mélyebb rétegében,lüktet az érzés, nagyon hiányzol. Hozzád hajol, minden belső csendem,mintha ismerne egy régi, elfeledett dallamot.Nem a formád hív, hanem az, ami mögötte él,a kimondhatatlan jelenlét, ami megérint.A közeledben a világ […]
A jelen csendje A legtöbb fájdalmat, nem az élet hordozza,hanem a múlt újraélt árnyai bennünk,vagy a félelem attól, ami még meg sem történt,mégis csendben végigkíséri, a szívünket.Így veszítjük el lassan, a pillanatot,miközben a lelkünk békére vágyik. A jóga és a meditáció nem menekülés,nem távolodás a világtól, vagy az emberektől,hanem halk visszatérés önmagunkhoz,oda, ahol a légzés […]
Séta az erdőben Puha mohás avaron, halk léptekkel járok,a mezők virágai közt, színes fények szállnak.Pillangók repkednek, a napsugár ölében,boldogan ring a táj, a nyugalom csendjében. Kis patak csörgedezik, a fák között kanyarogva,köveken táncol tovább, ezüstfényű habja.Lombok alatt megpihen, az erdő mély világa,csend átölel, de lágyan lüktet bennem, a vadon halk suttogása. A szél is óvatosan […]
a szeretet összeköt Olyan közel vagy, mintha bennem élnél,a csendben érzem, a szívdobbanásod.A szeretet lassan, puhán körénk ér,mint fény, ami nem kérdez, csak megtalál.Egy ölelésben elfér, minden kimondatlan szó,minden érzelmes pillanat újra összeér. A boldogság nem hangos, inkább halk jelenlét,ahogy egymásra nézünk és minden érthető lesz.Nem kell több, csak ez a tiszta közelség,ahol a világ […]
Lélek útja Lelked csendben tárja ki az ajtót, de lépned neked kell a fény felé, nem visz át vállán a múlt árnyain, csak mutatja, benned él az erő még. Minden döntés egy új születés, egy gondolatból világ fakadhat, ki másoktól várja saját útját, az önmaga helyett láncban marad. Nem a sötétséggel harcol a bölcs, hanem […]
Belső erő Ott, ahol egykor összetört a csend, ahol a lelked vérzett odabent, nem a vég várt rád a mély alatt, hanem egy erő, mely benned maradt. A fájdalom néha kaput nyit tovább, a seb mögött új embert találsz. Mert aki önmagát újra felépíti, a saját fényét kezdi el őrizni. A legmélyebb sebekből fény fakad, […]
a szív dobbanása Nehéz formában maradni,mikor az ember már istent játszva,őssejtekből új szívet növesztve,legyőzi az idő parancsait, csodára várva.Örök fiatalság, csillog az ujjak között,mintha a halál, csak régi hiba volna.De mondd, mit ér az örökké tartó élet,ha közben a lélek, lassan kihűl benne sorra? Megjavíthatunk minden törött csontot,újraszőhetünk elhalt szövetet, vért és ideget,de ki adja […]
Néma éjszakák (A pokol benned él) Sokan félnek, hogy a pokolra kerülnek,de tudnod kell, már ott él a lelkedben,csend lassan fojtogat, a zaj nem lelkesít,minden álom széthasad, a szíved meghasad, Ez a pokol ahol élsz,nem vár rád semmi szép,minden mosoly mögött ott vanegy újabb hazug kép. Az utcák fénye hideg,az emberek tekintete rideg,mindenki menekülne,de a […]