Ránk simul az éj Szemed mélyében lángoló hajnal ég, szívem ott talál otthonra csendesen. Ha távol sodor az élet hulláma, lelkem utánad indul szüntelen. Árva fecskeként kereslek az égen, szárnyaim alatt a magány didereg. Neved suttogja minden esti csillag, reményből szövök újabb holnapokat neked. Szavaid hálóként ölelnek körül, édes fogságodban boldogan pihenek. Tenyered melege minden […]
Az ölelés reménye Nem kell már több árulás, seb a szívemen,elég volt a mosoly mögött rejtett félelem.Sok kéz nyúlt hozzám érdekből, csendesen,én mégis keresem, ki szeret önzetlen. A magány falai, nem óvják meg a lelket,az éjszakák egyre hosszabbak lettek.Talán van még valaki, ki nem az érdekeit nézi,hanem a magányos szívben, a jóság fényét érzi. Egy […]
Nem keresem már Nem keresem már, ki voltam régen,milyen arc nézett, egy másik korból rám,mert minden változik bennem és körülöttem,mint folyó tükrén a rebbenő világ. Egy láng vagyok talán, egy parázsból,mely továbbadja csendes fényét,nem ugyanaz, mégsem teljesen más,csak folytatódó, örök rezdülés. A vágyak, álmok, kimondatlan szavak,mind magként hullnak a lét földjébe,amit ma gondolok, érzek és […]
A barátság ereje Amikor az út, ködbe vész előttünk,nem látjuk, merre vezet a holnap,egy igaz barát, mellénk lép csendesen,reménnyel tölti meg a napokat. Nem mindig nagy tettekkel segít nekünk,néha csak figyel, meghallgat, biztat.Jókor van jó helyen, amikor szükség van rá,jelenléte új erőt ad a szívnek. Az évek múlnak, a pillanatok elszállnak,de a valódi barátság nyoma […]
Örökké velem maradsz Harangszó hallatszik távolról, hangja átkúszik az éjen,fájó emlékként megérint, a kínzó magány engem.A gyertyaláng csendesen, remeg az éjszaka ölén,fénye őrzi mosolyod, a szívem rejtekén. Az üres szoba hallgatag, csak a csend marad velem,árnyékod még ott pihen, minden megszokott helyen.Ölelésed hiánya minden éjjel visszatér,könnyeim között őrzöm, a közös évek emlékét. A gyertyaláng lassan […]
Minden érintés Hajnal lennék, mely arcodra simul, érzés, mely csendben benned elindul. Kabát, mely hideg estékben átölel, dallam, mely szíved mélyéből felel. Fény a szemed tükrében, boldogság egy halk érintésben. Szó, mely ajkadról halkan felszáll, egy perc, ahol a lelked hazatalál. Álom az éjszaka csendes ölén, remény a felkelő nap peremén. Párna, mely őrzi fáradt […]
Utolsó rezdülés Mint változó fény, a víz tükrén,úgy rezdül bennem, minden gondolat,ma még ragyogsz, a távol csendjében,holnap talán, már más arcot mutatsz.Valahol, a szív mélyebb rétegében,lüktet az érzés, nagyon hiányzol. Hozzád hajol, minden belső csendem,mintha ismerne egy régi, elfeledett dallamot.Nem a formád hív, hanem az, ami mögötte él,a kimondhatatlan jelenlét, ami megérint.A közeledben a világ […]
A jelen csendje A legtöbb fájdalmat, nem az élet hordozza,hanem a múlt újraélt árnyai bennünk,vagy a félelem attól, ami még meg sem történt,mégis csendben végigkíséri, a szívünket.Így veszítjük el lassan, a pillanatot,miközben a lelkünk békére vágyik. A jóga és a meditáció nem menekülés,nem távolodás a világtól, vagy az emberektől,hanem halk visszatérés önmagunkhoz,oda, ahol a légzés […]
Séta az erdőben Puha mohás avaron, halk léptekkel járok,a mezők virágai közt, színes fények szállnak.Pillangók repkednek, a napsugár ölében,boldogan ring a táj, a nyugalom csendjében. Kis patak csörgedezik, a fák között kanyarogva,köveken táncol tovább, ezüstfényű habja.Lombok alatt megpihen, az erdő mély világa,csend átölel, de lágyan lüktet bennem, a vadon halk suttogása. A szél is óvatosan […]
a szeretet összeköt Olyan közel vagy, mintha bennem élnél,a csendben érzem, a szívdobbanásod.A szeretet lassan, puhán körénk ér,mint fény, ami nem kérdez, csak megtalál.Egy ölelésben elfér, minden kimondatlan szó,minden érzelmes pillanat újra összeér. A boldogság nem hangos, inkább halk jelenlét,ahogy egymásra nézünk és minden érthető lesz.Nem kell több, csak ez a tiszta közelség,ahol a világ […]
Lélek útja Lelked csendben tárja ki az ajtót, de lépned neked kell a fény felé, nem visz át vállán a múlt árnyain, csak mutatja, benned él az erő még. Minden döntés egy új születés, egy gondolatból világ fakadhat, ki másoktól várja saját útját, az önmaga helyett láncban marad. Nem a sötétséggel harcol a bölcs, hanem […]
Belső erő Ott, ahol egykor összetört a csend, ahol a lelked vérzett odabent, nem a vég várt rád a mély alatt, hanem egy erő, mely benned maradt. A fájdalom néha kaput nyit tovább, a seb mögött új embert találsz. Mert aki önmagát újra felépíti, a saját fényét kezdi el őrizni. A legmélyebb sebekből fény fakad, […]
a szív dobbanása Nehéz formában maradni,mikor az ember már istent játszva,őssejtekből új szívet növesztve,legyőzi az idő parancsait, csodára várva.Örök fiatalság, csillog az ujjak között,mintha a halál, csak régi hiba volna.De mondd, mit ér az örökké tartó élet,ha közben a lélek, lassan kihűl benne sorra? Megjavíthatunk minden törött csontot,újraszőhetünk elhalt szövetet, vért és ideget,de ki adja […]
Néma éjszakák (A pokol benned él) Sokan félnek, hogy a pokolra kerülnek,de tudnod kell, már ott él a lelkedben,csend lassan fojtogat, a zaj nem lelkesít,minden álom széthasad, a szíved meghasad, Ez a pokol ahol élsz,nem vár rád semmi szép,minden mosoly mögött ott vanegy újabb hazug kép. Az utcák fénye hideg,az emberek tekintete rideg,mindenki menekülne,de a […]
Az ölelés Az ölelés is üres, ha nincs benne szeretet, csak két kar fonódik össze, de a lélek nem remeg. Mosoly mögé bújt magány, ott ül sok ember arcán,öröm helyett csend bolyong, a lélek poros polcán. Pedig egyetlen, szívből jövő érintés elég lehet, hogy megtörjön bennünk, minden örökölt fájdalom, teher. Láttam szemeket, amelyek szeretetre vártak […]
Egy tiszta pillanat Erdő mélyén csend pihen, bokrok alatt a fény, harmat ring a fűszálakon, régi dallamként. Mezőn ér a kikelet, virág nyílik nesztelen, amerre lépsz, ott ébred fel, a rég elfeledett remény. Szeretet mutat utat, minden halk ösvényen át, ott lapul a szél ölében, benned dobban tovább. Egy ölelésben néha több van, mint ezer […]
A lélek útja A magány csendes árnyékkéntnéha melléd telepszik,hosszú, néma estékena lelkedre ereszkedik.De megtanít meghallania benned élő dallamot,mert aki önmagát megérti,az többé nem marad rabod. Lassan megérint a szeretet,nem hangos, nem ígér örök nyarat,néha csak egy halk jelenlét,egy kéz, mi csendben ott marad.Nem birtokol és nem követel,nem láncolja a szíveket,csak fényt gyújt a legsötétebbelcsendesült éjjeleken. […]
A csend méltósága Nem minden fülnek szól a szó,van, ki csak felelni vár,nem látja benned a folyót,csak saját hangját hallja már.Ezért őrizd csended fényét,mint éjben őrzött mécslángot,mert nem minden szív érdemlia benned élő igazságot. Volt idő, mikor azt hitted még,a szó hidat ver ég és föld között,hogy aki hallgat, majd megért,és lelkedhez is költözött.De az […]
Csodálatos vagy … Csodálatos vagy, mert nem csak nézel, hanem látsz is engem. Szavaid nem sebeket ejtenek, hanem csendesen simogatják a lelkem. Csodálatos vagy, mert tudsz szívből szeretni, nem félve attól, hogy a szeretet mennyire mélyen érint. Úgy adsz magadból, mint hajnal a fényt, természetesen, szelíden, önzetlenül. Kedvesen beszélsz, a hangodban mindig van valami nyugalom. […]
A múlt porából Egy régi nap emléke visszanéz rám halkan,a múlt porából felkelt egy régi dallam.A pillanat csendje még most is bennem él,a szívem újra félve egy elveszett nyárról mesél. Az ablakon túl tavasz indult újra,de minden félmosolyod, a bizonytalanság útja.Közelednék hozzád, mégis visszatart a szó,nehogy neked a vágyam, túl közeli legyen, tolakodó. Vannak későn […]