a szív dobbanása
Nehéz formában maradni,
mikor az ember már istent játszva,
őssejtekből új szívet növesztve,
legyőzi az idő parancsait, csodára várva.
Örök fiatalság, csillog az ujjak között,
mintha a halál, csak régi hiba volna.
De mondd, mit ér az örökké tartó élet,
ha közben a lélek, lassan kihűl benne sorra?
Megjavíthatunk minden törött csontot,
újraszőhetünk elhalt szövetet, vért és ideget,
de ki adja vissza, egy ölelés melegét,
egy remegő érintés, emberi csendjét?
Orvosi kísérlet, örök megújulás,
a test talán, sosem fárad el többé,
de milyen világ az, ahol már nem fáj semmi,
meghal minden érzés, a szív sem tanul meg szeretni?
Nem szabad mindent akarnunk talán,
amit a tudás egyszer elénk tár,
mert a halandóság nem puszta gyengeség,
hanem az élet mélyén, lüktető határ.
Lehet, hogy nem, a végtelen években rejlik,
az ember valódi szabadsága,
hanem egy rövid, pillanat ölelésében,
ahol még számít, a szív dobbanása.
💎írta: Nyitrai József 2026.05.17.
💎 impulz.hu
The Beating of the Heart
It’s hard to remain unchanged
when mankind begins to play God,
growing new hearts from stem cells,
defying the commands of time while waiting for miracles.
Eternal youth glimmers between our fingers,
as if death were merely an old mistake.
But tell me, what is eternal life worth
if the soul slowly grows cold inside?
Every broken bone can be repaired,
dead tissue, blood, and nerves rewoven anew,
but who can restore the warmth of an embrace,
the trembling silence of a human touch?
A medical experiment, endless renewal,
perhaps the body will never tire again,
but what kind of world is it where nothing hurts anymore,
where every feeling dies, and the heart never learns to love?
Perhaps we should not desire everything
that knowledge one day places before us,
because mortality is not merely weakness,
but a pulsing boundary deep within life itself.
Maybe true human freedom
does not lie in endless years,
but in the embrace of a fleeting moment,
where the beating of the heart still matters.
💎written by: József Nyitrai 17.05.2026
💎impulz.hu