A múlt porából
Egy régi nap emléke visszanéz rám halkan,
a múlt porából felkelt egy régi dallam.
A pillanat csendje még most is bennem él,
a szívem újra félve egy elveszett nyárról mesél.
Az ablakon túl tavasz indult újra,
de minden félmosolyod, a bizonytalanság útja.
Közelednék hozzád, mégis visszatart a szó,
nehogy neked a vágyam, túl közeli legyen, tolakodó.
Vannak későn érzők, kik némán szeretnek,
kik egyetlen tekintetből hosszú estét remélnek.
Én még most is érzem, bár múlnak az évek,
két magányos szív, talán egyszer egymáshoz érnek.
💎irta: Nyitrai József 2026.05.08.
💎 impulz.hu
From the dust of the past
The memory of an old day quietly looks back at me,
from the dust of the past an old melody has risen again.
The silence of that moment still lives within me,
my heart once more timidly tells the story of a lost summer.
Beyond the window, spring began again,
yet every half-smile of yours became a road of uncertainty.
I would move closer to you, yet words hold me back,
afraid my longing might feel too close to you, too intrusive.
There are those who feel too late, who love in silence,
who hope for a long evening from a single glance.
And I still feel it, though the years keep passing by,
that perhaps two lonely hearts may one day finally reach each other.
💎written by: József Nyitrai 08.05.2026
💎impulz.hu