Az ölelés

Az ölelés

Az ölelés is üres lesz, ha nincs benne szeretet,
csak két kar fonódik össze, de a lélek nem remeg.
Mosoly mögé bújt magány, ott ül sok ember arcán,
öröm helyett csend bolyong, a lélek poros polcán.
Pedig egyetlen, szívből jövő érintés elég lehet talán,
hogy megtörjön bennünk, minden örökölt fájdalom, lánc.

Láttam szemeket, amelyek szeretetre vártak némán,
mint kiszáradt föld, az esőt egy forró nyári délután.
Mert a szó mit sem ér, ha hideg marad a kéz,
a lélek lassan elfárad ott, ahol senki sem néz.
Az öröm nem tárgy, nem pénz, nem múló pillanat,
hanem érzés, ha úgy ölel valaki, hogy az örökre benned marad.

Ha egyszer meg tanulunk, igazán szeretni végre,
nem csak fél szívvel élni, a múlt ködébe égve,
akkor az ölelés otthon lesz, nem üres mozdulat,
nem cipeljük tovább a régi, néma súlyokat.
Mert ahol szeretet él, ott a lélek fellélegezhet,
a legmélyebb seb helyén is, új öröm születhet.

💎irta: Nyitrai József 2026.05.13.
💎 impulz.hu

The hug

A hug is empty too, if it holds no love inside,
just two arms closing in, but the soul doesn’t collide.
Loneliness hides behind many a smiling face,
while silence drifts through old walls, lost in time and space.
Yet maybe just one heart-born touch could be enough somehow,
to break every inherited chain of pain within us now.

I have seen eyes that silently longed for care,
like dried-up earth for rain in a scorching summer air.
For words mean nothing if the hands remain cold and bare,
and the soul grows tired where no one seems to care.
Joy is not a thing, not money, not a fleeting day,
but when someone hugs you in a way you can stay.

And if one day we learn to truly love and see,
no longer half-lived lives in the fog of memory,
then a hug becomes home, not an empty motion made,
and we no longer carry the silent burdens that once stayed.
For where love is alive, the soul can finally breathe,
and even deepest wounds can bloom with joy beneath.

💎written by: József Nyitrai 13.05.2026
💎impulz.hu