Amikor átölel a hajnal
Lombok között suhan a szél,
neved suttogja halkan,
szépséged nyomán jár a nap,
eltéved benne lassan.
Utcák között kereslek én,
mint fényt az esti árnyék,
minden arcban téged remél,
lassan átöleli szívem, a remény.
Illatod őrzi még a szél,
lépted ring benne lágyan,
bármerre visz az út,
bennem él a hiányod.
Zsongnak bennem halk szavak,
mint csókok, szállnak, élnek,
minden percben úgy akarlak,
ahogy a fény lágyan simul az éjhez.
Lelkem ágat hajt feléd,
remeg minden mozdulása,
kézen fogva visz a szenvedély,
egy szebb, közös csodába.
Te vagy az ünnep, tiszta láng,
mely bennem újra ébred,
ha egyszer rám találsz,
megújul bennem az élet.
💎irta: Nyitrai József 2026.05.01.
💎 impulz.hu
Amikor átölel a hajnal
When Dawn Embraces Me
Between the leaves, the wind glides through,
softly whispering your name,
the sun follows in the wake of your beauty,
slowly losing its way within it.
Among the streets I search for you,
like light within the evening shade,
in every face I hope for you,
while hope gently embraces my heart.
Your scent is still held by the wind,
your steps sway within it softly,
wherever the road may take me,
your absence lives inside of me.
Quiet words hum within me,
like kisses they drift and live,
in every moment I long for you,
as light gently rests upon the night.
My soul grows branches toward you,
trembling with every motion,
hand in hand, passion carries me
into a more beautiful shared miracle.
You are the celebration, a pure flame,
reborn again within me,
and if you ever find me,
life will be renewed inside of me.
💎 written by: József Nyitrai 05.01.2026
💎 impulz.hu
