Ébren
Eszembe jutsz hosszú éjszakákon, 
mikor nem jön szememre álom, forgolódok az ágyon
Szívem sötét gyász szorítja, a bú lelkem hasítja, 
csendben szenvedek az éjszakában
Becsukom szemem, de mind hiába
édes álom elkerül, messze szállva
Nyugtalan éjszakák nem térnek véget,
a fájdalom nem csitul, még ma is éget
Hiányod űrként tátong a szívemben
Hajnalhasadás sóhajt a messzeségbe
Nem aludtam semmit, ébren álmodok
Fáradtan, letörten vészelem át a napot, 
remélve, hogy este alhatok egy nagyot
2022.11.04.








