Tétova emlék
Emlékek törnek elő, beolvadva az éjszakába,
sötétben fekszel szép álmokat kergetve, ábrándokat látva.
Elmult pillanatok, mit őrzött a feledés fátyla,
egy ismerős arc fellebben, majd elmosódik a homályba.
Szeretet tölti el a szíved, megfakult emlékeket látva,
nagy beszélgetések emléke, hoz újra lázba.
Halk szavak zenéje lebeg tovább, elnyeli a pirkadat varázsa,
friss eső illata lebeg a szobában, fény kúszik végig a párkányon.
Csendesen nyújtózol az ágyon, figyeled a tájat,
örömmel tölt el, a madárdal a közeli fákon.
Nyitrai József verse, 2023.06.16.
A hesitant memory
Memories emerge, melting into the night,
you lie in the dark chasing beautiful dreams, seeing visions.
Past moments, what was guarded by the veil of oblivion,
a familiar face pops up and fades into the darkness.
Love fills your heart, seeing faded memories,
the memory of great conversations, makes me hot again.
The music of soft words floats on, your dawn is absorbed by its charm,
the smell of fresh rain wafts through the room, light creeps along the ledge.
You lie quietly on the bed, watching the scenery,
the birdsong in the nearby trees fills me with joy.