Lehajtott fejjel
Sötét szobában, kuporogva,
az éjszaka, elrejt mindent, rám tör a bánat.
Lassan, csendesen lehajtom fejem,
ne lássa senki a könnyem.
Fájdalmam eltakarom, mosoly mögé rejtem,
mennyire fáj, azt nem tudhatja senki sem.
Csak akkor zokogok, amikor egyedül vagyok.
Minden könny, mit eltakar a nap fénye,
felszínre hoz az éj sötétje.
Néha azt látod, hogy boldog vagyok, de
tudhatod, mosolygok, de belül a szívem zokog.
Nyitrai József 2024.01.07.
Lehajtott fejjel
Lehajtott fejjel
Head down
Crouching in a dark room,
the night hides me.
I slowly lower my head quietly,
so that no one can see my tears.
My pain is covered, I hide it behind a smile,
no one can know how much it hurts.
I only cry when I’m alone.
Every tear covered by the light of the sun
brought to the surface by the darkness of the night.
Sometimes you see me happy, but
you know, I’m smiling, but inside my heart is crying.
József Nyitrai 07.01.2024