Erő
Láthatatlan erő mágnesként vonzza, a szeretetre éhes lelkeket,
Közel és távol, nem látok kiutat a mából,
Hömpölygő áradat sodor tovább a mélybe,
végtelen puszta keblén, táncol a magány,
Lelkem tétován, megoldást keresve, egyedül vergődik, tovább,
Nem talál utat, az akadály túl magasan áll,
Kusza pillanatok varázsa hódítja meg, az elme határait,
minden érzelmi szállal kapaszkodik a pillanat,
emlékfoszlány ként, suhan tovább a végtelen világába,
megszólít, visszahúz, a káoszba torkolló gondolat,
Reménytelen vágyakat idéz meg, a bomló agy világa,
Fáradt testem, a porba hullva hever, ott hagyták, senkit sem érdekel,
Próbálok felállni, de test nem reagál a mozdulatra,
Süket fülekre talál a csend,
Lassan emelem, fejem, szemem résre nyitva,
remegő félelem, fáradtság csuklya le,
Kibontakozó köd homályában látom a tájat,
mely apró darabokból alkot egy egészet
Feltámad a szél hordja az elszáradt levelet,
felkap párat tovább hordja, útja a végtelen,
Hűs szellő lágyan, az arcom simítja,
erőt adva felemel, lassú léptekkel
vonszolom magam, nem számolva a lépteket,
Utamon egy cél visz tovább, találni valakit,
ki pár jó szóval éltet, elfogad ilyennek,
jó barátom lesz az utam során.
2022.11.10.