Ösvény
Vékony jégen táncol a nap fénye,
lassan teríti szét sugarait, a messzeségbe,
Elmerengve fordulok a fénybe,
gondolatom messze jár, surran a vágy a kétségbe,
Az ösvényt elhagyom, mit az élet produkált,
Múlt romokban hever, ideje feleszmélni,
Velem jön sok emlék, mi bennem él, lelkembe ég,
fejembe tombol a káosz, szítja a tüzet, majd feláldoz,
Szétesik az életem, határaim feszegetem,
A múlt hangja visszacseng, válasz úthoz sodor az élet,
Mutasd az utat mert nem lelem,
Sosem tudom mit hoz a holnap,
Nyugalmamat nem lelem,
Elvesztem a fejem, a helyes utat keresem,
Érzés mi erőt ad, megélni a napokat,
Eddig szunnyadt, de ébred lassan,
Átlépni a romokat, keresi az új utat,
Segítségért kiáltanék, de hangom csendes,
halkan remeg, néma könyörgésem senki nem hallja meg,
Csatákat már nem vívok, belefáradt a lelkem,
Bárhol járok utam véges, de érzem a reménységet,
A múlt csatáit hátra hagyva, várom a holnapot
Új útra lépve, ismeretlen táj fogad,
Idő kell, hogy megtanuljam, az új szabályokat,
Vágyom a jövendő, titokzatos varázsát,
megélni egy jobb napot, vagy holnapot.
2022.11.07.