Októberi táj
Köd nyújtózik a tájon, hideg uralkodik az utcákon
Kopott lámpa világít egy padra, rideg hajnal köszönt a parkra
Didereg egy cinege a száraz fa ágon, rózsa fagyottan díszeleg a kerti csapáson
Dér virágot fest az ablakokra, fagyott falevél lapul a bozótban
Pirkadat nyújtózik a réten, felhők lustán bóklásznak az égen
Nap sugarai lassan kúsznak, csendben surrannak, egy új nap felvirrad
Varjúkárogás töri meg a csendet, kiskutya álmosan pislantott egyet
Mancsával egy játékot érintett és halkan morgott, majd lustán nyújtózott
Fel kel a nap sugarait szórja, nem süt melegen, de a fagyot oldja
Eljött egy új nap reggele, mely reményt ébreszt a szívekben
Domboldalon pihenve, a természet szépségét látom, csendesen figyelem, hogy mennyi apró csoda van a világon
2022.10.22.
October landscape
Fog stretches across the landscape, the streets are cold
A worn lamp shines on a bench, a cold dawn greets the park
A tit trembles on a dry tree branch, a rose is frosted on the garden path
Frost paints flowers on the windows, frozen leaves lurk in the bushes
Dawn stretches across the meadow, clouds lazily wander the sky
The sun’s rays creep slowly, quietly, a new day dawns
A crow’s cawing breaks the silence, a puppy blinked sleepily
He touched a toy with his paw and grunted softly, then stretched lazily
It gets up and scatters the sun’s rays, it doesn’t bake hot, but it melts the frost
The morning of a new day has come, which awakens hope in hearts
Resting on a hillside, I see the beauty of nature,
I quietly observe how many small miracles there are in the world
22.10.2022