Gyászos ünnep 1956
Eljött az ünnep, mégsem repdes lelked
Közös gyász telepszik, minden magyar szívbe
Sok magyar halála, teszi szomorúvá a napot
Felhők sírnak, hullajtják a könnyet,
öntözik a vérben áztatott magyar földet
Felkelt a nép, mert a rabságot, nem tűrte tovább
Szabad akart lenni, ledobta láncát
Nélkülözés, nyomor segítséget kérve
Ordítva kiáltott, szabadságot a népnek
Utcákon gyűlt a nép, fiatalok, diákok
összefogtak a célért, egymásért kiálltak, egyként léptek
Szebb jövőt remélve, lázadtak merészen
Szovjet hatalom, ezt rossz szemmel nézte
Mindent megtett, hogy leigázza a népet
Sárba taposva, gyilkolta a magyart
meggyalázva, vérben fagyva gázolt át rajta
Tankok lánca szántotta, a magyar földet
Fegyverek ropogása hasított az éjbe
Sok magyar szív, nem dobban többet
Némán elvérzett, a földbe gyökerezve
A félelem burjánzott, megfojtva a népet,
mindent megtettek, hogy rettegésbe éljen
Emlékek fájnak, de felidézzük őket.
Iskola padban, tanulhatunk róla,
hogy milyen nagy hősök hulltak el a porba.
Emlékük örök, a tetteik nagyok,
büszkék vagyunk rájuk, mi magyarok.
2022.10.23.