Várlak … Tegnap vártalak, mert rég nem láttalak,minden percben téged kerestelek csak.Az utcák csendje rólad mesélt nekem,a szívem halkan suttogta a neved. Ma még jobban hiányzol, mint tegnap este,vágyam utánad minden álmom átszőtte.Ölelésed hiánya, bennem él tovább,nélküled hosszabbnak tűnik minden órám. Holnap talán karjaidban leszek,szemed fényében otthonra lelek.Minden tegnap, egy mély sóhaj,minden ma egy új […]
Könnyek és sebek Nem minden könny a veszteségről mesél,van, amely csendben új életre kél,mert ami összetör, néha épp úgy tanít,mint a szeretet amikor átölel, erőt ad, boldogít. Elengedünk arcokat, álmokat, éveket,míg lassan lehullanak rólunk a szerepek,a fájdalom mélyén egyszer csak rátalál,a lélek arra az útra, ami benned ébred újra. Valaki könnyes szemmel rád tekint,nem szavaid […]
A szívem csendes dobbanása Nem minden sebnek kell hangos szó,van, mit csak a csend gyógyíthat meg jól.Egy tekintet, mely őszintén átölel,többet ér, mint száz kimondott felelet. A világ zajában könnyű elveszni,elfeledni, miért tanultunk szeretni.Pedig a fény ott él minden szív mélyén,csak meg kell találni a hazafelé vezető ösvényt. Ha kezed nyújtod annak, aki fáradt,máris halványulnak […]
A csendből születő szó Fehér lap fölé hajol a csend,egy régi toll mesélni kezd.Betűk születnek, halk csodák,gyógyítják a megfáradt szív szavát. Minden sorban ott egy darab lélek,egy őrzött álom, egy szelíd ének.Talán egy magányos emberhez ér,reményt gyújt ott, ahol sötét a tél. A szavak néha szárnyra kelnek,titkos ösvényeken, utakat keresnek.Megérintik a szívek mély tavát,és felébresztik […]
Vágyak az éjben Néha vadul tör rám a vágy az éjben,megismerni azt, ami elérhetetlen.A tiszta ölelést, mely nyugtatja a lelket,a végtelen szerelmet, ami tűzbe hozza a szívet. Vágyom az őszinte, tiszta szavakra,melyek nem fakulnak el holnap hajnalra.A szeretet halk, simító érintésére,mely békét varázsol a lélek rejtett mélyére. A titkos örömök, amelyeket ketten őrzünk,amikor csillagfény alatt […]
Az út végén Lehet szerelmed, egy életre társad,ki mellett boldogan ébredsz reggel.Egy hosszú ölelés, melyre vágysz,megtölti szíved szeretettel. Apád, anyád vagy gyermeked is lehet,testvéri kéz, mely ott marad veled,Egy mosoly, egy gyengéd szó,mely erőt ad, a nehéz napokon neked. Lehet szerelem, izzó és mély,mint a tenger végtelen vágya.Együtt dobogó szívek, a csillagok alatt,egymás boldogságát vigyázva. […]
Katona ruhába bújva Katona ruhába bújva, várom a csodát,hogy megvédjem, az üres laktanya falát.Az éj sötétje az őrtoronyba talál,kergetem a magány komor madarát. A kínzó vágy újra hozzád sodor,a szerelem hullámán szívem háborog.Minden neszben a hangodat keresem,emléked őrzöm csendben, szüntelen. Hiányzol nagyon, csókodra vágyom,tested melege minden édes álmom.Míg a hajnal fénye, lassan rám talál,titkon a […]
Hála dallama Néha a bánat csendben ránk talál,szívünk fölé szürke felhőt terít a táj.A sok panasz lassan erőnket issza,reményünk fényét a mélybe húzza vissza,elhisszük, hogy nincs tovább. Pedig a köd mögött ott él a fény,egy halk emlék, egy mosoly, egy remény.Elég egy kéz, egy szó, egy tiszta dallam,mely újra életet fakaszt a hajnalban,felébreszti bennünk a […]
A csend árnyékában Mikor elnémul minden régi szó, érzed, nem jön már, semmi biztató, csak a csend ül melléd az alkony ölén, könnyeid között keresed a reményt. Úgy érzed, elvesztél a hosszú éjszakában, pedig egy mag vagy a föld mély álmában. A sötét nem sírod, csak rejtett menedék, hol a szíved mélyén, új életre kélsz. […]
Talán nem véletlen Talán sosem tudjuk meg igazán,miért szól hozzánk olykor a magány.Miért nyílik ki egy régi könyv lapja,éppen ott, ahol lelkünk a választ kapja. Miért érkezik egy halk, kedves szó,mikor szívünkben minden oly nyugtalanító.Miért találkozunk valakivel éppen akkor,amikor reményünk már alig pislákol valahol. Lehet, hogy csupán játék az élet,egy véletlen, mely csendben mellénk téved.De […]
Amíg a szívem dobban Szeretlek téged csendes alkonyatban,csillagfényes éjen, napsugaras hajnalban.Szeretném arcodat minden reggel látni,karjaid ölelésében örökre megpihenni. Elfeledni mindent, mi könnyeket fakaszt,múltba hullt bánatot, bús, sötét tavaszt.Mosolyodból élni, szemed fényét őrizni,minden percet veled boldogan megélni. Ha hervad a rózsa, lehull minden levél,a szív igaz érzése akkor is bennem él.Nem számít az idő, sem tél, […]
Ölelj, míg dobban a szív Amit a szíved mélyén őrzöl,öleléssel mondd el, csendesen.Mikor a szemedben felragyog a vágy,lassan simogatlak, gyengéden. A szerelem nem múló álom,két lélek közös keringője.Egy csókban egész világ születik,egy ölelés örök ígérete. Ha elfáradsz a hosszú úton,bújj hozzám a csillagok alatt.Kezed a kezemben megpihen,és minden bánat elszalad. Mert aki igazán szeretni tud,nem […]
A remény jelei Újra visszatér, mi egyszer fájt,mint őszi szél a lomb alatt.Nem büntetés az ismétlődés,csak jelzése egy új napnak. Van, mit nem harccal nyersz meg soha,csak akkor, ha csendben elengeded.Ami távozni készül tőled,annak helyén új remény ébred. Vihar jöhet száz alakban,a hullám magasra emelkedhet.De aki szívvel bölccsé válik,nem sodorják el a tengerek. Legnagyobb győzelem […]
Tisztán látni Van, hogy csendben megváltozol,észre sem veszed, csak más leszel.A tegnap ruháját leveted,új igazság öleli át a lelkedet. Tisztábban látod az embereket,a mosoly mögött a rejtett könnyeket.Egy szó, egy tekintet, egy halk rezdülés,elárulja a színlelést és a félrebeszélést. Nem ítélsz már, csak megérzed,mit rejt a csend és a tekintet.Felismerés egyszerre áldás és teher,mert a […]
A lélek kapuja Van egy világ bennünk mélyen,ahová nem ér el a szó,hol az idő hangtalan alszik,a józan ész szava, nem uralkodó. Ott őrzi titkát a tudatalatti,régi könnyet, régi mosolyt,ezer elfeledett pillanatból, sző magának csillag folyót. Néha halkan megszólal bennünk,nem kiált, csak súg valamit,egy érzés lesz, egy halk megérzés,mely fényt gyújt a sötétben. Ez az […]
Apró rezdülések Mikor az életed, darabokra hull csendben,elfárad a lelked a végtelenben,egy apró mozdulat is reményt teremthet,mert a szeretet új utakra vezethet. Nem kell ecset, dallam vagy költői szó,egy rendbe tett gondolat, egy magból fakadó,egy érzés, mely holnapot álmodik neked,már visszaadja elveszett hitedet. Mert amíg alkotni képes a két kezed,nem sodorhat el végleg a félelem.A […]
A szerelem csendje Vágyba burkolózott csendes este, csillagfény simult a szívemre, villámfény rajzolt titkos jelet, az ég is együtt dobbant veled. Az eső áztatta a szomjas földet, a szél magával sodorta a csöndet, szemünkben ezer kimondatlan szó élt, míg a hold ezüstje fölénk hajolva elkísért. Ködbe veszett minden távoli zaj, csak két lélek őrizte a […]
Mély gyökerek Volt egy fiú, ki régen még az erdőt hallgatta,széllel szőtte álmait a lombok árnyalata.Aztán az évek csendben más utakat írtak rá,elfeledte, merre él a lelke otthonán. Annyi szerep, annyi teher hajolt a vállaira,míg a szíve halk szavát temette a napokra.De gyökér nélkül nincs fa, mely égig emelkedhet,csak az nőhet igazán, kit a szeretet […]
Magányos szívek Reménytelen magány árnyékában élnek,szívükben a vágyak csendesen kísérnek,szeretet után sóvárogva várnak,egy boldog pillanatban titkon bíznak. A szerencsét a véletlenre bízzák,álmaik szilánkját újra összerakják,vak randira mennek félve, remegve,ezer kérdéssel a lelkükben, szívükben. Gyakran a remény túl hamar elszáll,mert nem az érkezik, kit várnának már,elúszik a vágy, melyre oly rég vártak,üresen maradnak a tágra nyílt […]
Remény apró mécsese Árkok nőnek csendben, az emberek közé,szavakból rakott falak árnyéka borul fölénk.Elfelejtjük, hogy ugyanaz az érzés van bennünk,öröm, bánat, remény és törékeny szívverés. Pedig a híd mindig, egy kéznyújtással kezdődik,egy tekintettel, mely nem ítél, csak figyel.Leülni együtt egy padra, hallgatni a másikat,mert a szeretet, sokszor csendben épít hidakat. Nem kell egyformának látni a […]