Utolsó rezdülés
Mint változó fény, a víz tükrén,
úgy rezdül bennem, minden gondolat,
ma még ragyogsz, a távol csendjében,
holnap talán, már más arcot mutatsz.
Valahol, a szív mélyebb rétegében,
lüktet az érzés, nagyon hiányzol.
Hozzád hajol, minden belső csendem,
mintha ismerne egy régi, elfeledett dallamot.
Nem a formád hív, hanem az, ami mögötte él,
a kimondhatatlan jelenlét, ami megérint.
A közeledben a világ is halkabban lélegzik,
minden pillanat túl sok és túl kevés egyszerre.
Ott szeretnék megállni, melletted némán,
ahol már nem kell, semmilyen szerep,
a tekintet nem keres, csak megtalál,
csend sem idegen többé kettőnk között.
Mert nem az arcodba szeretek bele igazán,
hanem abba, ahogyan bennem maradsz.
💎írta: Nyitrai József 2026.05.29.
💎impulz.hu
Last tremor
Like shifting light upon the water’s face,
so every thought within me softly sways,
today you still shine in the silence of distance,
tomorrow perhaps, you will wear another face.
Somewhere in the deeper layers of the heart,
the feeling still pulses, I miss you so much.
All my inner silence leans toward you,
as if it knew an old, forgotten melody.
It is not your form that calls to me,
but what lives behind it,
that unspoken presence which touches my soul.
Near you, even the world breathes more quietly,
every moment feels too much and not enough at once.
I would like to stop there beside you, silently,
where no roles are needed anymore,
where the gaze does not search, only finds,
and silence is no longer strange between us.
Because I do not truly fall in love with your face,
but with the way you remain within me.
💎written by: József Nyitrai 29.05.2026
💎impulz.hu