Fénysugár
Szép szavak suttogása, repül a szélben,
füledbe érve édes dallammá érnek.
Boldogság ígérete a szemünk előtt lebeg,
rózsaszín ködbe burkol mindent a képzelet.
Őszinte érzelmek hevernek a porban,
a remény látszata önmagába roskad.
Vérző szív dobban a mélyben,
felszínre törve, elhal az éjben.
Sebzett lélek segítségért kiált,
segítő kezet nyújtva, eltapossák.
Boldogság hiánya vesz körül a mélyben,
sivár jövő zúdul rád, bármerre nézel.
Utadat járod, éjjel, és nappal,
boldogság, szeretet, sehol nem marasztal.
Hiába süt ki a nap, a magányos szív,
mindig sötét marad, míg egy fénysugár, nem segít.