A boldogság reménye
Elszállt az idő, vele sok szép álom,
az ősz végigvonult már a tájon,
színét a hajamra csendesen festette,
majd tovább suhant, az erdőt színezve.
Sok őszt megéltem, sok emlék van mögöttem,
a sors kegyes volt, de volt, mikor kegyetlen,
álmodozó gyermekből lázadó kamasz lettem,
majd rád találva boldog felnőtt lehettem.
De a kegyetlen sors elragadott tőlem,
a magány csendje költözött szívembe,
bár egy év ismét elsuhant felettem,
a boldogság reménye ébredezik bennem.
Néha fáj, hogy milyen gyorsan múlik az idő,
egy régi emlék könnyet csal elő,
mikor felnézek az égre az őszi fényben,
érzem, egy kis remény maradt bennem.
Nem tudom, hány ősz vár még rám az úton,
hány hajnal köszönt majd rám csendesen,
amíg a szívemben fényt tud ébreszteni,
addig a szeretet ott él bennem.
💎 a verset írta: Nyitrai József 2026.09.16.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
Vedd meg most, a 200 forintos forgalmi érmek emlékváltozatait! magyarerme,hu
Vak Szín – Amit szívedbe rejtesz (József Attila)