Elfeledett percek
Magányos órák, elfeledett percek,
mindenki siet, rideg tekintetek.
Bárhova mész, csak megfásult szívek,
vajon hova tűnt a régi szeretet?
Nézz a szemembe, látnod kell végre,
mit érez a lelkem, mi ég bennem mélyen.
A magányos sötétben egy aprócska láng,
ami egy tisztább, jobb világra vár.
De ne hagyd, hogy a fagy teljesen elnyeljen,
a közöny a szívünkön győzelmet vegyen.
Gyújtsunk fényt a fagyos világban,
leljünk otthonra egymás szavában.
Elfeledett percek
💎 A verset írta: Nyitrai József 2026.10.01.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
Vedd meg most, a Mohácsi busójárás ezüst érmet! magyarerme.hu