🕯️ Elfojtott könnyek 🕯️
Az őszi föld most nehéz titkot őriz,
szürke ködben állnak mind a fák.
A hantok felett suttogó szél virraszt,
a rőt avaron átlép a világ.
Mindenki hordoz egy belső titkot,
hol nem mérhető az elsuhanó év,
van, kihez most ért el a néma bánat,
van, kit régen sebez az emlék.
Nem egyforma a lélek rezdülése,
ki könnyel áldoz, ki némán megremeg.
Egy kézmozdulat, a múltnak érintése,
a fagyos márványon melegség dereng.
A sötétben gyúló apró, sárga lángok
nem a rögöt, a bent lakót idézik,
az el nem múló, tiszta vallomások
a múló időt szeretettel kísérik.
Lépjünk halkabban a gyász leple alatt,
mert nem tudhatjuk, kinek mióta fáj.
A megemlékezés legyen a napnak fénye,
míg a temetők felett alkonyat száll.
A virág elhervad, a gyertya elég,
elporlad mind, amit kezed a sírhalomra tesz,
de ami valódi, az örök és egész,
kit szerettünk, örökre a szívünkben lesz.
🕯️a verset írta: Nyitrai József 2026.11.01.
🕯️rajz: Mi
🕯️impulz.hu
🕯️🕯️🕯️
Szeretettel gondolva a vakokra és gyengénlátókra is, lehetőséget szeretnék biztosítani mindenkinek, hogy meghallgassa a versemet Noémi csodálatos előadásában!
🕯️Elfojtott könyek – Nyitrai József verse🕯️
🕯️🕯️🕯️
🕯️Elfojtott könyek🕯️
🕯️🕯️🕯️
Vak Szín – Amit a szívedbe rejtesz (József Attila verse)
🕯️🕯️🕯️