impulz.hu - Szórakoztató magazin

OnLine magazin

Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén – A szökött menyasszony és a harcsapaprikás – Kisregény

október 31, 2026

Posted by admin

Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén

A szökött menyasszony és a harcsapaprikás

A kora délutáni csúcsforgalom kellős közepén a taxi lépésben haladt a körúton, miközben a rádióból unott hangon mondták be a legújabb dugójelentést. A sofőr épp azon merengett, hogy ideje lenne inni egy kávét, amikor a járda széléről egy nehéz, fehér selyemruha tenger hullámzott a kocsi felé, és a hátsó ajtó szinte feltépődött. Egy teljes harci díszben lévő, fátyolos, fújtató menyasszony huppant be az ülésre, a kezében egy hatalmas, kissé megtépázott rózsacsokrot szorongatva.

Gázt, azonnal menjünk innen, mielőtt utolérnek, kiáltotta a nő, miközben kétségbeesetten próbálta begyömöszölni a szoknyája maradék három méterét az ajtón belülre. A sofőr nem kérdezett semmit, rutinosan rálépett a gázra, és bevette magát az első szabadabb mellékutcába, majd a tükörből figyelte, ahogy a nő letépi a fátylát és dühösen a padlóra hajítja.

Ne nézzen így rám, tudom, mit gondol, hogy egy neurotikus szökött menyasszony vagyok egy olcsó romantikus filmből, de eszem ágában sincs az oltár előtt hagyni a vőlegényemet, zihálta a nő, miközben dühösen tisztogatni kezdte a ruhája ujját. Csak éppen az anyóspajtás kitalálta, hogy a mai esküvői vacsorán az ő híres, titkos receptje alapján készült harcsapaprikás lesz a főfogás. Két hónapja könyörgök a családi béke nevében, hogy ne tegyék, mert világéletemben allergiás voltam a halra, de ő szentül meg van győződve róla, hogy ez csak egy hiszti és az ő főztje majd kigyógyít belőle. Fél órával ezelőtt, amíg a fodrásznál ültem, a sógornőm elszólta magát, hogy a mamóka már be is keverte a tejfölös mártást, és büszkén kijelentette, hogy ha egy falatot eszem belőle, rögtön megjön az eszem. Hát nekem megjött! Megszöktem a lagzi előtti fotózásról, mert ha ott maradok, vagy megfulladok az anafilaxiás sokktól még a menyasszonytánc előtt, vagy a csokrommal fojtom meg azt a drága jó asszonyt a násznép szeme láttára. Mondja, uram, maga szerint normális az, hogy az életem legszebb napján egy titkos akciófilmet kell végrehajtanom egy tál hal miatt? Most vigyen a legközelebbi gyorsétteremhez, veszek egy nagy adag sült krumplit sajtszósszal, aztán visszamegyünk, és ha a muti elém rakja a halat, látványosan elcserélem a vőlegényem tányérjával, hadd egye meg ő az anyja főztjét!

A sofőr halk kuncogást fojtott el, és a kormányt fél kézzel fogva a visszapillantó tükörbe mosolygott, ahol a menyasszony épp a sminkjét próbálta megmenteni egy papírzsepivel.

Tudja, hölgyem, láttam én már menyasszonyt azért szökni, mert meggondolta magát, meg azért is, mert a tanú elhagyta a gyűrűket, de gasztronómiai merénylet miatt most menekülnek először a hátsó ülésemen. Ha megengedi a véleményemet, maga nemhogy nem őrült, de egyenesen egy zseni. Az esküvő lényege az elköteleződés, és maga most épp azt bizonyítja, hogy tűzön, vízen, sőt még a harcsapaprikáson is átgázol a boldogságáért. Az anyósok olyanok, mint a nehéz útviszonyok, az ember nem tudja megváltoztatni őket, de meg tanulhat közöttük szlalomozni. Azzal, hogy a vőlegénye elé tolja a tányért, nemcsak a saját életét menti meg, hanem rögtön az első napon felállítja a házassági határokat is, amiért a férje húsz év múlva még hálás lesz magának. Ha a fiam nősülne, pont egy ilyen talpraesett lányt kívánnék neki, aki nem ijed meg egy kis tejfölös mutyitól. Úgyhogy most megállunk a sarki autós étteremnél, kérünk egy családi kosár krumplit és ígérem, mire a vőlegénye észreveszi a hiányát, maga már ott fog állni a templom kapujában, harcra készen, fokhagymás majonéztől illatozva.

A nő arcán a feszültség hirtelen hatalmas, felszabadult nevetésbe csapott át és a táskájából előkotort egy tízezrest. Maga egy hős, úram és ha a házasságom túléli a mai vacsorát, a keresztelőre is magát fogom hívni fuvarosnak, mondta, miközben a taxi befordult a gyorsétterem autós sávjába.

A sofőr elégedetten bólintott, átvette a rendelést a kiadóablaknál, és miközben a friss, sós krumpli illata betöltötte a kocsit, gázt adott, hogy visszavigye a szökött menyasszonyt élete legnagyobb és legbizarrabb csatájába.

Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén

A szökött menyasszony és a harcsapaprikás 2. rész

Néhány héttel később a téli csúcsforgalomban a taxi ismét a belvárosi utcákat rótta, amikor a központi kijelzőn felvillant egy ismerős lakópark címe. A sofőr elmosolyodott, ahogy befordult a társasház elé, mert bár a nagy fehér selyemruha és a repülő fátyol már a múlté volt, a hátsó ajtót ugyanolyan lendülettel nyitotta ki a dús hajú, fiatal nő, aki ezúttal egy kényelmes kötött pulóverben huppant be az ülésre. Kezében már nem megtépázott rózsacoskrot, hanem egy átkötött, lapos kartondobozt tartott, és amint becsukta az ajtót, a taxi zárt terét azonnal átjárta a frissen sült pizzatészta mámorító illata. Jó estét, mester, remélem, emlékszik még rám, és van kedve egy kis ünnepléshez, mondta a nő csibészes mosollyal, miközben előrehajolva a két első ülés közé csúsztatta a dobozt. A sofőr a visszapillantó tükörbe nézett, és a szeme sarkában vidám ráncok jelentek meg, miközben sebességbe tette a kocsit, és elindult a kért belvárosi étterem felé. Hogyne emlékeznék, hölgyem, a fokhagymás majonéz és a családi krumplis kosár emléke örökre beégett a taxiórámba, meséljen, mi történt azon a híres esküvői vacsorán, túlélte a vőlegény a mamóka harcsapaprikását?
A fiatal feleség hangosan felnevetett, kényelmesen hátradőlt a sötét ülésen, és a kinti utcai lámpák ritmikus fényében csillogó karikagyűrűjét kezdte pörgetni az ujján. Mester, az egy kész hadművelet volt, de pontosan úgy csináltam, ahogy tanácsolta, nem hagytam, hogy a nehéz útviszonyok kibillentsenek az egyensúlyomból. Amikor a sós krumplival a gyomromban, magabiztosan megérkeztem a fotózásra, a férjem még mindig sápadtan állt a kapuban, azt hitte, végleg elhagytam, de én csak rákacsintottam, és annyit mondtam, hogy mostantól új szabályok szerint játszunk. A vacsoránál az anyóspajtás olyan büszkeséggel tette elém a gőzölgő, nehéz tejfölös halat, mintha egy trófeát nyújtana át, a násznép meg feszülten figyelt, hogy mi lesz. Én egyetlen szó nélkül, a legbájosabb mosolyommal megfogtam a tányért, és látványosan áttoltam a férjem elé, a magamét meg kicseréltem az ő rántott húsára, miközben hangosan kijelentettem az egész asztaltársaságnak, hogy a házasságunk első szent szabálya az, hogy a férjem eszi meg helyettem is a mamóka zseniális főztjét, mert én túl értékes vagyok ahhoz, hogy az intenzíven töltsem a nászutat. Az anyósom arca egy pillanatra olyan vörös lett, mint a kalocsai paprika, de a legnagyobb csattanó még csak ekkor jött. A férjem ugyanis nemhogy nem vette védelmébe a családi receptet, de abban a szent pillanatban tágra nyílt szemekkel, kétségbeesetten nézett a halra, és halkan kibökte az egész násznép előtt, hogy valójában harminc éve ő is szívből gyűlöli az anyja híres harcsapaprikását, csak sosem merte megmondani neki. Ott, az esküvői asztalnál derült ki, hogy a drága jó anyuka évtizedek óta egy olyan étellel terrorizálja a saját fiát is, amit az meg sem bír enni, úgyhogy a férjem azonnal továbbpasszolta a tányért a tanújának, az anyósom meg majdnem elájult a döbbenettől.
A taxisofőr olyan hangos kacagásban tört ki, hogy a kormányt is meg kellett szorítania, majd elégedetten bólintott a tükörben a nő felé. Látja, hölgyem, mondtam én, hogy a talpraesettség a legjobb navigáció az életben, maga ezzel az egyetlen mozdulattal nemcsak magát mentette meg, hanem a férjét is felszabadította a harmincéves családi átok alól. A nő mosolyogva bólintott, és miközben a taxi lassan lefékezett a csillogó fényekkel díszített belvárosi pizzéria előtt, hálásan nézett a sofőrre. Ma van az első hónapos fordulónk, a férjem már bent vár rám, és megbeszéltük, hogy mától kezdve a halat örökre töröljük a családi menüről, a mamókát meg csak olyan helyre visszük, ahol fix étlap van, mondta halkabb, meghitt hangon, majd elővette a viteldíjat. A taxis átvette a pénzt, hátrafordult, és a tőle megszokott bölcsességgel búcsúzott el tőle. Tartsa meg ezt a jó szokását, hölgyem, és ha legközelebb mégis harcsapaprikás kerülne az asztalra, csak hívjon, a krumplis kosár mindig készen áll a hátsó ülésen. Az ifjú feleség vidáman köszönt el, kiszállt a kocsiból a hűvös esti levegőre, és könnyed, boldog léptekkel indult meg az étterem bejárata felé, miközben a taxi lassan kigördült a fényes körútra, készen állva arra, hogy egy teljesen új utassal egy újabb guruló sorsot fogadjon be a sötét hátsó ülésére.

💎 kisregényt írta, Nyitrai József 2026.10.30.
💎 rajz: Mi
💎impulz.hu

💎💎💎

Szeretettel gondolva a vakokra és gyengénlátókra is, lehetőséget szeretnék adni mindenkinek, hogy meghallgassa az írásaimat Noémi csodálatos előadásában!

Hallgasd meg a kisregényeimet a youtube csatornámon!