Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén – A kódnév: Kovász kisregény

Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén

A kódnév: Kovász

A késő esti órákban a szakadó eső miatt a belváros utcái szinte teljesen elnéptelenedtek. A sofőr épp a szélvédőn doboló cseppeket figyelte, amikor a sötétből hirtelen előugrott egy alak, és olyan gyorsasággal vágódott be a hátsó ülésre, mintha egy akciófilm üldözési jelenetéből menekülne. Egy gallérját felhajtott, sötét ballonkabátos férfi volt, aki görcsösen szorított magához egy fémcsatos, masszív fekete bőrtáskát, miközben gyanakvó tekintettel pásztázta a külső tükröket.

Induljon, de ne a legrövidebb úton, először tegyen két kört a háztömb körül, látni akarom, hogy követ-e minket az a fekete furgon a sarokról, suttogta fojtott, rekedtes hangon, miközben közelebb húzódott a sötét ablaküveghez.

A sofőr rutinosan indexelt, és finoman a gázra lépett, miközben a visszapillantó tükörből figyelte a férfi paranoiás mozdulatait, aki minden egyes elhaladó autó lámpafényénél reflexből lebukott az ülésen.

Tudja, uram, ebben a táskában valami olyan van, ami teljesen megváltoztathatja az életemet, de ha rossz kezekbe kerül, mindennek vége, folytatta a férfi, miközben a táska zárját babrálta az ujjaival. Egész délután úgy éreztem, mintha figyelnének, a metrón egy kalapos alak túl közel állt hozzám, a parkban pedig valaki mintha lefényképezett volna a távolból. Ha a riválisok rájönnek, hogy nálam van a titok, képesek lennének elgondolhatatlan dolgokra is, mert ez a projekt hónapok megfeszített munkájának az eredménye. Mondja, magának nem gyanús az a fehér autó, ami már a második sarkon kanyarodik utánunk? Nem lehetünk elég óvatosak, a mai világban az információ a legveszélyesebb fegyver, és én nem engedhetem meg magamnak, hogy elbukjam a célvonal előtt.

A sofőr nyugodtan forgatta a kormányt, bevette magát egy csendes, sötét mellékutcába, majd a tükörben megkereste a férfi riadt, tágra nyílt szemeit.

Tudja, uram, a paranoiának van egy nagy csapdája, mégpedig az, hogy ha az ember nagyon keres egy üldözőt, a végén a saját árnyékát is annak fogja látni, mondta a sofőr kiegyensúlyozott, mély hangon.

Húsz év alatt ült már mögöttem olyan ember, aki tényleg menekült, meg olyan is, aki csak azt hitte. Ha valami igazán értékeset akar elrejteni a világ elől, a legnagyobb biztonságot sosem a sötét sikátorok vagy a hirtelen kanyarok jelentik, hanem a hétköznapiság tökéletes álcája. Minél inkább úgy viselkedik, mintha egy titkos ügynök lenne egy küldetésen, annál inkább magára vonja a figyelmet. Ha úgy fogja azt a táskát, mintha egy teljesen átlagos, unalmas holmi lenne, senkinek sem fog feltűnni az utcán. A világ legfontosabb titkai ritkán utaznak páncélautóban, a legtöbbször egyszerűen csak elvegyülnek a tömegben, mert az emberek csak azt veszik észre, amit látványosan el akarnak rejteni előlük.

A férfi a sofőr szavaira lassan leeresztette a vállát, a görcsös szorítása engedett a táska fémcsatján, és a feszült csendben hirtelen egy halk, kattanó hanggal felnyitotta a bőrfedelet. A taxi belső terét abban a szent pillanatban nem a lőpor vagy a titkos dokumentumok szaga, hanem a frissen sült, ropogós házi kovászos kenyér és a sűrű, házi készítésű csípős paprikakrém mindent elsöprő, fenséges illata árasztotta el. A férfi zavartan elmosolyodott, belenyúlt a táskába, és óvatosan megigazította a konyharuhába csomagolt, még langyos cipót.

Magának teljesen igaza van, uram, a feleségem holnap indul a kistermelői és pékverseny bajnokságán, és a szomszéd falu kézműves pékjei a múlt héten már megpróbálták kiszedni belőlem a recept arányait, ezért voltam ennyire megőrülve, mondta a férfi, miközben a hangjából teljesen eltűnt a rejtélyes suttogás.

A sofőr hangosan felnevetett, lefékezett a megadott családi ház előtt és a tükörből búcsúzóul rákacsintott az utasára.

Akkor vigye büszkén azt a kovászt, uram, mert a legjobb fegyver ellenük az lesz, ha holnap reggel egyszerűen mindent megnyernek!

Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén

A kódnév: Kovász 2. rész

Néhány hónappal később, egy kellemes tavaszi estén a taxi a város külső, csendesebb negyedében cirkált, amikor a kijelzőn felvillant a jól ismert lakópark címe. A sofőr azonnal elmosolyodott, mert pontosan emlékezett a ballonkabátos, paranoiás férfira, aki legutóbb úgy szorította magához a fekete bőrtáskáját, mintha államtitkokat rejtegetne a rivális pékek elől. A kocsi alig állt meg a ház előtt, a hátsó ajtó máris kinyílt, és ugyanaz a férfi vágódott be az ülésre, de ezúttal a sötét ballonkabát helyett egy lezser, világos zakót viselt, és a mozdulataiból teljesen eltűnt a korábbi feszültség. A fémcsatos fekete bőrtáska most is ott volt vele, de nem görcsösen a mellkasához szorítva, hanem lazán az ülésre helyezve, és amint becsukta az ajtót, a taxi belső terét ismét belengte a friss, ropogós, semmivel össze nem téveszthető házi kenyér illata. Jó estét, uram, remélem, nem felejtette el a titkos ügynökét, mondta a férfi büszke, széles mosollyal, miközben előrehajolva barátságosan bólintott a sofőr felé. A taxis a visszapillantó tükörbe nézett, és a szeme sarkában vidám ráncok jelentek meg, miközben gázt adott, és kigördült a csendes utcáról. Hogyne emlékeznék, uram, a kódnév: Kovász, az illatokat pedig nem lehet elfelejteni ezen a hátsó ülésen, meséljen, hogy sikerült a másnapi nagy kistermelői bajnokság, túlélték a szomszéd falu pékjeinek az ostromát?

A férfi elégedetten hátradőlt a sötét ülésen, és halkan megpöccintette a táska fémcsatját, ami most nem egy titkos küldetés nehéz terét, hanem a tiszta siker hangját hordozta. Uram, az a nap egy valóságos diadalmenet volt, pontosan úgy tettem, ahogy tanácsolta, elengedtem a paranoiát, és a legnagyobb nyugalomban, az átlagosság álcája mögé bújva sétáltam be a versenyhelyszínre, folytatta a férfi lelkesen. Amikor a feleségem kirakta a zsűri elé azt a ropogós, aranybarna cipót, és mellé tette a titkos házi csípős paprikakrémet, a riválisok arca azonnal megnyúlt. A bírák alig vágták meg a kenyeret, a tészta szerkezete és az az illat azonnal letarolta a mezőnyt, így a feleségem toronymagasan, maximális pontszámmal nyerte meg az aranyérmet. De a legnagyobb csattanó még csak ezután jött a díjátadón. Amikor a polgármester átadta a fődíjat, és megkérdezte a feleségemet a mikrofonban, hogy mi a titkos receptje, amivel ilyen tökéletesen ropogós héjat és buborékos belsőt ért el, ő a legnagyobb természetességgel a mikrofonba mondta, hogy semmi különös, az egész családi titok mindössze annyi, hogy a kovászt két etetés között a férjem mindennap elviszi egy körre taxival, mert a városi forgalom ritmusa és a taxi hátsó ülésének a rezgése teszi igazán éretté és feszültté a tésztát. Az egész nézőtér, beleértve a rivális pékeket is, tágra nyílt szemekkel, döbbenten nézett rám, a szomszéd falu pékmestere meg azóta is azon töri a fejét, hogy melyik taxis céggel szerződjön le a saját péksége érdekében.

A taxisofőr olyan hangos kacagásban tört ki, hogy a válla is rázkódott a kormány mögött, majd elégedetten bólintott a tükörben az utasa felé. Látja, uram, mondtam én, hogy a taxi hátsó ülése csodákra képes, de arra álmomban sem gondoltam volna, hogy a kocsim lengéscsillapítója valójában egy konyhatechnológiai titkos fegyver, mondta a sofőr széles mosollyal, miközben a taxi lassan lefékezett a belvárosi ünnepi rendezvényhelyszín előtt, ahová a férfi a mai fuvart kérte. Az utas vidáman bólintott, kinyitotta a táskáját, elővett egy kisebb, formás, még meleg cipót egy üveg paprikakrémmel, és a viteldíj mellé óvatosan letette az anyósülésre. Ez a magáé, uram, a bajnoki kovászból, a taxi tiszteletbeli pékjének, mondta hálás hangon, majd kinyitotta az ajtót. A sofőr meghatottan nézett a friss kenyérre, elrakta a pénzt, és utoljára még utánaszólt: köszönöm, uram, és a jövő évi verseny előtt se felejtsenek el bejelentkezni egy érlelő fuvarra! A férfi vidáman intett, kiszállt a kocsiból a kellemes tavaszi éjszakába, és könnyed, magabiztos léptekkel indult meg a fényárban úszó bejárat felé, miközben a taxi lassan kigördült a körútra, készen állva arra, hogy a sötét hátsó ülésén egy teljesen új utassal egy újabb guruló sorsot fogadjon be a város soha nem alvó forgatagában.

💎 kisregényt írta, Nyitrai József 2026.10.30.
💎 rajz: Mi
💎impulz.hu

💎💎💎

Szeretettel gondolva a vakokra és gyengénlátókra is, lehetőséget szeretnék adni mindenkinek, hogy meghallgassa az írásaimat Noémi csodálatos előadásában!

Hallgasd meg a kisregényeimet a youtube csatornámon!

💎💎💎

Hallgasd meg a verseimet a youtube csatornámon!

💎💎💎

Guruló sorsok, emberi történetek – Taxi hátsó ülésén
Kisregény sorozat

A szökött menyasszony és a harcsapaprikás >>
Szerelmi történet >>
Törött tükrök >>
A kódnév: Kovász >>
Az utolsó hazugság >>

💎💎💎

Magyar Érmebolt ajánlata!
www.magyarerme.hu
Gondoltál már arra, hogy milyen különleges ajándék egy érme?
Szeretnél olyan meglepetést adni a szeretteidnek, amire életük végéig emlékezni fognak és amelynek az értéke az évek múlásával egyre csak növekszik?
Használd ki a lehetőséget és ajándékozd meg őket egy csodálatos érmével! 
Születésnapra, névnapra, házassági évfordulóra, Valentin-napra, karácsonyra, vagy bármilyen egyéb alkalomra a legszebb választás egy csodálatos érme!
Gondolj előre a közelgő alkalmakra, válaszd ki és rendeld meg a megfelelő érmét!

Vedd meg most, a 200 forintos forgalmi érmek emlékváltozatait! magyarerme,hu

💎💎💎

Vak Szín – Ha már nem néz