Remény
Álmodni egy szebb, jobb életről,
Az álom minden emberé
Összejönnek, házasodnak
Megszövik a terveket
Közös a cél, vállalnak pár gyermeket
Jön az ősz, tél, tavasz a nyár
Az ember remél amíg lehet.
Szerelem lassan megszokás lesz
Az álom lassan, a szürkületben, elfedi a lepel
Tervek sorba csődbe mennek
A gyermekek kirepülnek
Remény még fel-fel lobban
Viszályok élesednek, megoldást nem keresnek
Évek során, lassan a remény, feledésbe tér
Halványulnak már a tervek, a célt fátyol őrzi mélyen
Remény fakul, tervek csúsznak, szakadékba zuhannak
A cél túl messze, a jobb élet reménye tova szált
Hova lett, elnyelte a feledés, mélyen fedi a homály
Fáradt tested nem bírja már, feladod, az erő elszáll
Lelked lassan megnyugszik, vágyad pihen csendesen
Vár az utolsó lélegzet, nyugalom, az örök pihenésed
2022.11.03