Napok
Mosolygok, de a bánat emészti szívem,
erősnek látsz, de elbújnék egy harmatcseppben.
Sokszor hallgatok, de nyitott könyv minden tettem,
jóság, szeretet, vezérli minden léptem.
Boldognak látsz, de zokog a lelkem.
könnyeim leplezve figyelek, s várok merengve.
Panasz nem hagyja el ajkamat, mélyen eltemetem a gondokat.
Naponta megküzdök a magánnyal és a csenddel,
földön kuporgok, mint egy kis porszem, a homok tengerben.
Az együtt töltött órák, teszik szebbé, a silány életem.
Days
I smile, but sorrow consumes my heart,
you look strong, but I’d hide in a dewdrop.
I often listen, but everything I did was an open book,
goodness, love, guides my every step.
You look happy, but my soul is crying.
hiding my tears, I watch and wait in contemplation.
Complaints never leave my lips, I bury my troubles deep.
I struggle daily with loneliness and silence,
I crouch on the ground like a speck of dust in the sand sea.
The hours spent together make my lousy life more beautiful.