Merengés
Mikor egy érzés, emlék lesz benned,
mélyen eltemeted a szívedben.
Mindig ott van, érzed a létét,
feledni nem tudod, mélyen benned ég.
Talán már nem fáj oly nagyon, de
felkavarja, a múltat, mikor előoson.
Legyen nappal, vagy sötét éjjel,
nem kímél, az agyadba fészkel.
Marad egy darabig, hogy emlékezz,
Tudd mit vesztettél, mi fáj oly nagyon.
Emlék foszlányok lebegnek előttem,
erőm elhagy, fogytán minden remény.
Sápadt napfényben, ülök egy padon,
merengve, a múltat kutatom.
Az élet, senkit sem kímél meg, szenved a lélek.
Mindenki szívében, ott lapul a fájdalom,
kit szeret, sosem feled, egy életen át gyászoljon.
2022.11.30.