de a szívünkben még ott él a nyár, a fák lombját aranyra festi a napsugár, vállamhoz simulsz, mint egy halk sóhaj, a mezőn megpihen a fény, a bokrok alján dér csillan, mégis melegít, mert karod körém fonódik, bennem minden érzés életre kel, szeretem, ahogy a táj lélegzik veled, mikor a patak tükrében megcsillan a szemed, ha fogod a kezem, átjár a szeretet, őszi csend, mégis tele élettel, a nyugtalan természet, most pihen, mint két szív, ha egymásra lel, 🍁🍂🍁🍂🍁
