Lélekharang
Meggyötört lélek fekszik előtted,
mit sokszor megtapostak,
egy fáradt ember,
akibe többször bele rúgtak.
Csúszva mászik,
mert a sors félre dobta,
reményt feledve,
elnyeli a feledés mocsara.
Kegyetlen a sorsa, rá nem vár senki,
mindenki elhagyta,
elrejti a sötétség,
csak fetreng a porba.
Levegőért kapkodva,
vágyik a jó szóra,
de csak kifogások jönnek,
a megoldás lehet, hogy soha.
Valahol a távolban,
megkondul a lélek harangja,
de hangját a szél elsodorja,
a fájdalom, a gyász sem marasztalja.
💎 a verset írta: Nyitrai József 2026.08.07.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
Ezt a verset 6 évvel ezelőtt kezdtem el írni, de most fejeztem be, mert nem volt erőm hozzányúlni, a mély gyász miatt. Az akkori fájdalmas érzéseimet írtam le, amit éreztem a gyász alatt.
Vedd meg most, az Erópai Unió Elnökség, emlékérme szettet! magyarerme.hu