Amikor már nem vártalak

Megkértem az életet, ne ígérjen csodát,
csak küldjön valakit, ki érti a csend szavát.
Ne legyen tökéletes, csak őszintén igaz,
ki sebeit hordozza, mégis reményt fakaszt.

Azt kértem, ne féljen a bennem élő vihartól,
ne fusson el a könnyekből épült világtól.
Lássa meg bennem a napfényt a felhők mögött,
és maradjon akkor is, ha minden összetört.

Olyat kértem, ki már önmagát megtalálta,
ki romjaiból új életét felépítette bátran.
Ki nem megmentőt keres, hanem társat az úton,
kivel két szív együtt dobban ugyanazon a húron.

Azt hittem, hiába írok a csillagok egére,
leveleim elvesznek az éjszaka szelében.
Sóhajaimat, csak a hold őrizte csendesen,
a remény is elfáradt egy magányos estében.

Aztán, mikor lemondtam minden várakozásról,
megérkeztél hozzám a végtelen távolból.
Nem szóltál hangosan, mégis ismertelek,
mintha régóta bennem élt volna a neved.

A szemedben békét talált a zaklatott lelkem,
ölelésedben otthon lett minden elveszett percem.
Nem akkor jöttél, amikor kértem nagyon,
hanem amikor az élet azt mondta, most van itt az alkalom.

Azóta tudom, hogy a szerelem nem siet,
csendben érkezik, mint a hajnal fénye.
Napról napra újra megtanít hinni nekem,
hogy a lehetetlen is hazatalál a szívekben.

Ma már nem a csodát keresem odakint,
mert itt él, a szívemben megint.
Szeretlek, minden nappal egyre jobban,
a lelkem nyugalmát találtam meg a karodban.

💎 a verset írta, Nyitrai József 2026.07.03.
💎 impulz.hu

Vedd meg most, az 50 forintos forgalmi érme emlékváltozatait! magyarerme.hu

When i was no longer waiting for you

I asked life not to promise me miracles,
only to send someone who understands the language of silence.
Not someone perfect, but someone sincerely true,
who carries their wounds, yet still gives birth to hope.

I asked for someone unafraid of the storms within me,
someone who would not run from a world built of tears.
Someone who could see the sunshine beyond my clouds,
and stay beside me even when everything had fallen apart.

I wished for someone who had already found themselves,
who had bravely rebuilt a new life from broken pieces.
Someone searching not for a savior, but a companion,
with whom two hearts could beat in perfect harmony.

I thought my words were written in vain across the stars,
my letters carried away by the wind of the night.
Only the moon quietly guarded my sighs,
while hope itself grew weary through lonely evenings.

Then, just as I had let go of every expectation,
you came to me from the endless distance.
You spoke no loud words, yet I somehow knew you,
as if your name had always lived inside my soul.

In your eyes, my restless heart found peace.
In your embrace, every lost moment found its home.
You didn’t arrive when I begged life to send you,
but when life whispered, „Now is the time.”

Since then, I have learned that love never rushes.
It arrives softly, like the first light of dawn.
Day after day, it teaches me to believe again,
that even the impossible can find its way home to the heart.

Now I no longer search for miracles in the world outside,
because the miracle lives here, within my heart once more.
I love you more deeply with every passing day,
for in your arms, I have found the peace my soul had always been seeking.

💎 Poem by József Nyitrai 03.07.2026
💎 impulz.hu

Vedd meg most, a 200 forintos forgalmi érmek emlékváltozatait! magyarerme,hu