Szivárványvölgy meséi 2.

Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai

Hablaty és a Füsthegy próbája

Reggel Szivárványvölgyben mindenki nagy izgalomban volt.
A hírek szerint aznap kezdődött a Füsthegyi Sárkánypróba, az a nap, amikor a fiatal sárkányok megmutathatják, hogy tudnak-e már tüzet fújni.

Hablaty már napok óta erről beszélt.
– Ez az én napom lesz, Nyafi! – rikkantotta, miközben egy kisebb füstpamacsot sikerült az orrából kipöffenteni.
– Hát… valami kijött – mosolygott óvatosan Nyafi. – Csak ne feledd, múltkor is majdnem felgyújtottad a reggelidet.
– Az csak kreatív pirítás volt! – tiltakozott Hablaty büszkén.

A Füsthegy messziről is impozáns volt, magas, komor, és állandóan gomolygott körülötte a füst, mintha maga is egy nagy sárkány lenne. A levegőben illatos szikrafüst terjengett, és mindenhol kis sárkányfiókák gyakorlatoztak.

– Nézd, Hablaty, ők már igazi lángot tudnak! – csodálkozott Nyafi.
– Óhh …! Az én lángom … még pihen. Nagy láng kell neki, hát … sokat alszik. – magyarázta Hablaty, miközben a mellkasát fújta, hátha attól gyorsabban jön.

Ekkor megérkezett Szikramester, az öreg sárkány, aki már több száz próbát látott. A hangja mélyen dörgött, mint a mennydörgés.
– Üdvözöllek, benneteket kicsiny lángocskák! A Füsthegy próbája nemcsak tűzről szól – hanem bátorságról is!

Hablaty nagyot nyelt.
– Bátorság? Az megy! – mondta hangosan, de Nyafi látta, hogy a farka hegye nagyon rezeg.

A próba három részből állt:

  1. A Lánglehelet – tüzet kellett fújni egy szikladarabra.
  2. A Szárnypróba – átrepülni a füstfelhőn.
  3. A Bátorság Próbája – leereszkedni a hegy belsejébe, ahol a régi lángok alszanak.

Hablaty az elsőnél nagy levegőt vett, felfújta magát, és…
„tüssz!” – csak füst és némi csillogó szikra jött ki.

– Ez is valami, nem? – kérdezte.
– Inkább tüsszentés próba – nevetett Nyafi, de gyorsan meg is veregette a vállát. – Ne add fel, Hablaty!

A második próbánál a kis sárkány nekirugaszkodott, de a szárnyai még kicsik voltak. Egy darabig repült, aztán lassan gurulva ért földet.
– Láttad? Majdnem repültem! – kiáltotta.
– Igen, csak a gravitáció kicsit gyorsabb volt, kuncogott Nyafi.

Végül jött a harmadik, Bátorság Próbája. A hegy gyomrába kellett bemenni, ahol a legenda szerint egy Lángszellem aludt. A többi sárkány, csak odáig merészkedett, ahol a fény még elért, de Hablaty nem.

– Én … én bemegyek. – mondta halkan.
– Biztos vagy benne? – kérdezte Nyafi, és a kabátjába kapaszkodott.
– Nem félek. – felelte Hablaty. – Vagyis … csak egy kicsit. De ha a fényforrást meg tudtuk menteni, ezt is meg tudjuk csinálni!

Nyafi bólintott, és egy kis virágot varázsolt a tenyerébe, ami halványan világított.
– Tessék, ha sötét lesz, ez mutatja az utat.

Odabent a hegy mélyén csend volt. Hablaty csak a saját lélegzetét hallotta, meg néha egy kis csobbanást. Aztán egy mély hang szólalt meg:
Ki merészeli megzavarni álmomat?

Hablaty megdermedt.
– Én vagyok … Hablaty. Csak … szeretném megtanulni a tüzet.

A sötétből két hatalmas, izzó szem villant.
A tűz benned él, kis sárkány. De amíg félsz tőle, elbújik előled.

Hablaty szíve hevesen vert. A hang igazat mondott. Ő mindig is félt, hogy túl nagy lángot fúj, vagy valakit megéget.
– Én nem akarok ártani senkinek – mondta.
Aki vigyáz másokra, annak lángja sosem éget, csak melegít.

Ebben a pillanatban Hablaty mellkasában melegség ébredt, és amikor kifújta a levegőt, apró, aranyszínű láng táncolt elő a szájából, kicsi, de tiszta, mint a nap fénye.

A Lángszellem bólintott.
Most már érted a tüzet. Menj, és világíts másoknak.

Amikor Hablaty kijött, Nyafi tapsolt örömében.
– Sikerült! Nézd, igazi láng!
– Igen! – Hablaty nevetett. – És most már tudom, hogyan kell, nem a tűz az erőm … hanem az, hogy nem félek tőle.

Szikramester elégedetten bólintott.
– A Füsthegy lángja újra éledt és most már tudjuk, ki őrzi tovább.

Hablaty elpirult.
– Én csak … kicsit gyakoroltam.
– És sokat nevettél, tette hozzá Nyafi. – Ez is kell minden tűzhöz!

A nap lenyugodott, a Füsthegy tetején apró fénypontok ragyogtak, a kis sárkány lángjai, amelyek a barátság melegét vitték Szivárványvölgybe.

Csigusz a bölcs csiga szólt!
A bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem hogy képesek vagyunk legyőzni és továbbmegyünk.
És néha a legnagyobb láng egy apró, meleg mosolyból születik.

irta: Nyitrai József 2025.11.16.

<< vissza a 1. fejezethez

tovább a 3. fejezethez >>

<< vissza a főoldara

Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!

💎 impulz.hu