Szivárványvölgy meséi 9.

Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai

Hablaty és a Koboldkirály trombitája

Egy különösen zajos reggel volt Szivárványvölgyben. Még a harmat is csengett a fűszálakon, és minden kobold már hajnali zenét gyakorolt.
– Ez nem koncert – morogta Hablaty álmosan – ez katasztrófa!

Nyafi épp a táskáját csomagolta.
– Ne zúgolódj, Hablaty, ma lesz a Koboldkirály Ünnepi Hangversenye!
– Aha. Én meg inkább Ünnepi Alvást tartanék – dünnyögte Hablaty a kis sárkány, majd elfordult.

De ekkor hirtelen egy fényes, zöld levél hullott eléjük. Rajta ez állt:
„Segítség! A király trombitája eltűnt!”

– Ez komoly! – kiáltotta Nyafi. – A trombita nélkül az egész hangverseny elmarad!
Hablaty sóhajtott. – Nem lehetne inkább, hogy megtaláljuk a király szunyókáló párnáját?

Persze elindultak. A koboldpalota udvarában nagy volt a felfordulás: koboldzenészek szaladgáltak, cinek csilingeltek, és a király a szakállát tépte.
– Nincs trombita, nincs ünnep! – jajdult fel. – Márpedig a Tavasz csak akkor kezdődhet el, ha megszólal a Hangvarázs-trombita!

Hablaty körbeszimatolt. A levegőben furcsa, édeskés illat terjengett.
– Ez nem méz … ez kürtkrém! – mondta gyanakodva.
Nyafi elnevette magát. – Szerintem valaki belefújt a trombitába, és … hát … szó szerint belekotyvasztott valamit!

Követve az illatot, eljutottak a palota mögötti rétig, ahol egy apró koboldgyerek kuporgott. Előtte a trombita – csurom ragacsosan.
– Csak meg akartam próbálni! – pityergett. – De a hangok mind kijöttek és elszöktek!

És valóban: a levegőben színes, zizegő hangjegyek repkedtek, mint kis pillangók. 🎵🦋
– Gyorsan! – kiáltotta Nyafi. – Kapjuk el őket, mielőtt a király észreveszi!

Hablaty hatalmasat fújt, a hangjegyek megpördültek, és vidáman visszaszálltak a trombitába.
– Most már újra zenélhetünk! – mosolygott Nyafi.

A király boldogan fújt egyet, mire a hegyek is visszhangozták a dallamot.
– A bátorság és a humor a legszebb zene! – mondta ünnepélyesen.

Hablaty elmosolyodott.
– Meg a pihenés. Az is gyönyörű muzsika a fülemnek!

És a trombita hangja halkan csengett tovább a völgy felett …

Csigusz a bölcs csiga szólt!

A legnagyobb zenék nem a hangszerekből születnek, hanem a szívből.
És ha néha elcsúszik egy hang, az sem olyan nagy baj, ha közben együtt nevetünk rajta.

irta: Nyitrai József 2025.11.16.

<< vissza a 8. fejezethez

tovább a 10. fejezethez >>

<< vissza a főoldara

Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!

💎 impulz.hu