Szép szavak suttogása, repül a szélben, füledbe érve édes dallammá érnek. Boldogság ígérete a szemünk előtt lebeg, rózsaszín ködbe burkol mindent a képzelet.
Őszinte érzelmek hevernek a porban, a remény látszata önmagába roskad. Vérző szív dobban a mélyben, felszínre törve, elhal az éjben.
Sebzett lélek segítségért kiált, segítő kezet nyújtva, eltapossák. Boldogság hiánya vesz körül a mélyben, sivár jövő zúdul rád, bármerre nézel.
Utadat járod, éjjel, és nappal, boldogság, szeretet, sehol nem marasztal. Hiába süt ki a nap, a magányos szív, mindig sötét marad, míg egy fénysugár, nem segít.
