Ránk simul az éj
Szemed mélyében lángoló hajnal ég,
szívem ott talál otthonra csendesen.
Ha távol sodor az élet hulláma,
lelkem utánad indul szüntelen.
Árva fecskeként kereslek az égen,
szárnyaim alatt a magány didereg.
Neved suttogja minden esti csillag,
reményből szövök újabb holnapokat neked.
Szavaid hálóként ölelnek körül,
édes fogságodban boldogan pihenek.
Tenyered melege minden félelmem oldja,
benned újra önmagamra lelhetek.
Amikor az éj ezüst fátylat terít ránk,
és tested csendben hozzám simul,
csókod tüze új életre ébreszt,
a szerelem bennünk új csodákra ébred.
💎írta: Nyitrai József 2026.06.07.
💎impulz.hu
The night embraces us
In the depth of your eyes, a blazing dawn is born,
my heart finds its quiet home within.
Though life’s restless waves may carry you afar,
my soul forever follows where you’ve been.
Like a lonely swallow searching through the sky,
I shiver beneath the wings of solitude.
Each evening star whispers softly your name,
and from hope I weave tomorrow’s gentle truth.
Your words surround me like a silken net,
a tender prison where I gladly stay.
The warmth of your hands dissolves my every fear,
and in your love I find myself each day.
When the night drapes us in its silver veil,
and your body quietly rests against mine,
the fire of your kiss awakens life anew,
and love within us blooms into miracles divine.
💎 Written by: Nyitrai József June 7, 2026
💎impulz.hu