csend hangjai
a csend nem néma, csak másként beszél,
szél suhan át egy hajló fenyőnél,
a fűszál sóhajt, a dér megpihen,
nap is szunnyad, ha ősz van hirtelen,
a csend hangja néha egy régi dal,
amit már senki sem dúdol,
néha egy lélegzet, amit az idő visszatart,
vagy könny, ami nem hull le nyomban, csak ott van,
egy ablak mögött a múlt mesél,
a csendben születik minden remény,
nem harsány, mégis a lélek mélyére hatol,
mint mikor éjjel az óra halkan dobol,
a csend hangjai, belül zengenek,
hol nem jár más, csak az emlékek,
ha figyelsz, talán te is meghallod,
mit mondott a világ, mikor hallgatott,
alszik az ég, nem ragyog, pislognak a csillagok,
szívemben a múlt árnyéka oson,
szavak, mik egykor tüzet gyújtottak,
hangtalan, sóhajok várják a holnapot,
léptek nyoma esőben eltűnik,
nem jön felelet, ha minden szó elveszik,
sír az idő, én némán állok,
mert elfáradt bennem minden álom,
csak csendben hallgatok és várok,
Nyitrai József 2025.10.06.
