đ suhan az Ćsz âŠ
de a szĂvĂŒnkben mĂ©g ott Ă©l a nyĂĄr,
a fĂĄk lombjĂĄt aranyra festi a napsugĂĄr,
vĂĄllamhoz simulsz, mint egy halk sĂłhaj,
a mezĆn megpihen a fĂ©ny,
a bokrok aljĂĄn dĂ©r csillan, mĂ©gis melegĂt,
mert karod körém fonódik,
bennem minden érzés életre kel,
szeretem, ahogy a tåj lélegzik veled,
mikor a patak tĂŒkrĂ©ben megcsillan a szemed,
ha fogod a kezem, ĂĄtjĂĄr a szeretet,
Ćszi csend, mĂ©gis tele Ă©lettel,
a nyugtalan természet, most pihen,
mint kĂ©t szĂv, ha egymĂĄsra lel,
đđđđđ
Nyitrai JĂłzsef 2025.10.28.
đ suhan az Ćsz âŠ









