Búcsúzom tőled kedvesem
Búcsúzni tőled nagyon nehéz, nem találok szavakat,
elmém üres, tompán kong, zavaros minden gondolat.
Nincs szó, mi kifejezné mély gyászom, szenvedésem, fájdalmam.
Kétségek közt hánykolódom, bánatomban összeomlok, úgy érzem, belehalok,
düh, bánat és félelem közt hánykolódik a lelkem,
könnyeimmel áztatom minden éjjelem.
Hiányod nagyon fáj, széttört a szívem, üres a lelkem, nem kell más, csak a magány.
Nagyon fáj, de nem félem, ez kell nekem, úgy érzem, mert te voltál az életem,
fájdalmas a búcsúzás, mert a szívem társa elveszett.
Te voltál a minden, amit az élet adhat: családom, társam, gyermekeim anyja, az egész életem.
Fel nem fogom, mi történik velem, gyászomba a föld beleremeg, úgy érzem,
fáj a lelkem, mardossa a bánat, nélküled üres minden.
Lelkemet sötétség borítja, elnyel a végtelen, elmém zavart, nem találom a kiutat.
Lépnék tovább, de nem tudok, fájó érzés fogva tart, ami lassan elsorvaszt,
sötétségbe burkolózva tapogatok, de nem találom magam, elveszve bolyongok.
Hiányodba zárkózva a szívem vérzik, elmém lázad, de testem fárad, elbukom,
átadom magam a végtelen magánynak.
Érzelmeim kavarognak, gyötörnek a kételyek, megoldást nem találok, elönt a félelem.
Nem mondhatok mást: nyugodj békében, kedvesem,
míg szívem dobog, szeretni foglak, drága szerelmem!
💎 a verset írta: Nyitrai József 2022.06.01.
💎 impulz.hu