Búcsúzom tőled kedvesem

Búcsúzni tőled nagyon nehéz, nem találok szavakat,
elmém üres, tompán kong, zavaros minden gondolat.
Nincs szó, mi kifejezné mély gyászom, szenvedésem, fájdalmam.
Kétségek közt vergődöm, bánatomban összeomlok, úgy érzem, belehalok,
düh, bánat és félelem közt hánykolódik a lelkem,
könnyeimmel áztatom minden éjjelem.
Hiányod nagyon fáj, széttört a szívem, üres a lelkem, nem kell más csak a magány.
Nagyon fáj, de nem félem, ez kell nekem, úgy érzem, mert te voltál a mindenem,
fájdalmas a búcsúzás, mert a szívem társa elveszett.
Te voltál a legtöbb, amit az élet adhat, családom, lelki társam, gyermekeim anyja, a mindenem.
Fel nem fogom, mi történik velem, gyászomba a föld beleremeg, úgy érzem,
fáj a lelkem, mardossa a bánat, nélküled üres minden.
Lelkemet sötétség borítja, elnyel a végtelen, elmém zavart, nem találom a kiutat.
Lépnék tovább, de nem tudok, fájó érzés fogva tart, ami lassan elsorvaszt,
sötétségbe burkolózva tapogatok, de nem találom magam, elveszve bolyongok.
Hiányodba zárkózva a szívem vérzik, elmém lázad, de testem fárad, elbukom,
átadom magam a végtelen magánynak.
Érzelmeim kavarognak, gyötörnek a kételyek, megoldást nem találok, elönt a félelem.
Nem mondhatok mást, nyugodj békében, kedvesem,
míg szívem dobog, szeretni foglak, drága szerelmem!
💎 a verset írta: Nyitrai József 2020.06.01. – 2022.06.01.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
A fájdalom fogságában …
Ezt a verset még 2020-ban kezdtem el írni, a legmélyebb gyász és a bénító fájdalom idején. Akkoriban még nem volt elég erőm befejezni. Az évek során számtalanszor elővettem, újra és újra hozzáfogtam, de a szavak elakadtak bennem – egyszerűen nem tudtam folytatni. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a lelkem készen álljon az utolsó sorokra. Ez a vers nem egyszerre született, hanem a veszteséggel való hosszú, nehéz küzdelmem könnyeiből és emlékeiből formálódott véglegessé.