Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
Mókusmágus eltűnt mogyorói
Egy derűs reggelen Hablaty, a kis sárkány, és Nyafi, a kis kobold lány, egy széles faágon üldögélve falatozták a reggelijüket. A nap melegen sütött át a lombok között, és úgy tűnt, minden békés a Szivárványvölgyben.
Egyszer csak fájdalmas jajgatás rezgett végig az erdőn.
Jaj … jaj … nem találom! … Jaj nekem … eltünt … jaj …
– Ejha, ez nem hangzik jól… – motyogta Hablaty, és lecsúszott a fáról.
– Gyerünk, nézzük meg mi történt! – mondta Nyafi, és már sprintelt is előre.
A hang a Nagy Erdei Tölgyfa felől jött. Ahogy közelebb értek, megpillantották a Mókusmágust, amint kétségbeesetten kapaszkodik a törzsbe, bajusza remeg, kalapja félrecsúszott.
– Jaj-jaj-jaj! A varázs mogyoróim! A varázs mogyoróim eltűntek!” – nyögte a Mókusmágus.
– „Mik ezek a varázsmogyorók? – kérdezte Hablaty.
– „Az erdőt védik! Nélkülük nem tudom távol tartani a rossz szellemszeleket és a csínytevő madárárnyakat!”
A Mókusmágus fel-alá szaladt a fatörzsön.
– „Ha nem kerülnek elő, az erdő védtelen marad!”
Nyafi aggódva nézett Hablatyra.
– Segítenünk kell neki!
– Természetesen! – vágta rá a kis sárkány, és már kémlelte is a környéket.
A nyomozás kezdete
Hablaty a földön apró fénylő porszemeket vett észre.
– Nézd, Nyafi! Mintha valami ragyogó lény járt volna erre.
– Lehet, hogy fénylények? – töprengett a koboldlány. – Ők mindig azt hiszik, hogy ami fénylik, az az övék.
A fénycsíkot követve elértek a Csillagmező tisztásához, ahol apró, ragyogó lények táncoltak körbe egy kupac aranyló mogyorót.
Hablaty és Nyafi óvatosan közelebb léptek.
– Sziasztok! – köszönt Nyafi kedvesen.
A fénylények megpördültek.
– Nem vettük el … csak azt hittük … csillagmagok … ragyognak! – csilingelték vékonyka hangukon.
Nyafi óvatosan felemelt egy mogyorót. A mogyoró tényleg finoman rezgett a kezében, mintha zenélne.
– Ezek nem csillagmagok. A Mókusmágus varázsmogyorói. Nagyon fontosak!
A fénylények lehalkultak és szomorúan lebegtek.
– Sajnáljuk … nem tudtuk … de csak annak adjuk vissza, aki kiállja a próbát!
Kezdhetjük a csillagdalok próbáját? – Kérdezték a fénylények?
A lények egy csillogó körben helyezték el a mogyorókat.
– Minden mogyoró egy csillagdalra rezeg. Ha sikerül eltalálni, melyik melyikre, visszaadjuk őket.
Hablaty nagyot nyelt.
– Én nem ismerem a csillagdalokat!
– Nem is kell! – mosolygott Nyafi. – Csak figyelni kell.
A fénylények egy halk, lágy dalt csilingeltek. Nyafi óvatosan megérintette az egyik mogyorót. Semmi.
Hablaty egy másikhoz nyúlt – az hirtelen rezgésbe kezdett, és pici szikrákat szórt.
– Ez az! – kiáltotta.
Jött a következő dallam: gyorsabb, vidámabb.
Nyafi csukott szemmel koncentrált.
– Ez a dallam… ugrálós! Olyan, mint te, Hablaty, mikor éhes vagy.
– Hehe… köszi…
Megfogtak egy gömbölyű mogyorót, ami egyből pattogni kezdett a kezükben.
A harmadik dal mély volt és lassú.
Hablaty hallgatózott.
– Ez olyan, mint a föld morajlása.
Végül sikerült mindegyik mogyorót a megfelelő dalhoz párosítani. A fénylények boldogan csilingeltek.
– „Ügyesek vagytok! Igaz szívűek! A mogyorókat visszaadhatjátok a Mókusmágusnak!”
A lények egy szépséges fénykosárban nyújtották át nekik a mogyorókat.
Hablaty és Nyafi visszasiettek a Tölgyfához, ahol a Mókusmágus már idegesen körözött.
– Megvannak! – kiáltotta, amikor meglátta a kosarat.
A mogyorókat óvatosan visszatette a fa odújába, mire az egész erdő felragyogott egy lágy, arany fényben.
– Megmentettétek az erdőt, drága barátaim! – mondta, és a szemében könny csillogott.
Hablaty és Nyafi boldogan mosolygott egymásra.
– Csak segíteni akartunk.
A Mókusmágus hálából egy kis zsáknyi csillagszikrát adott nekik, ami mindig utat mutat annak, aki eltéved.
És ekkor előbújt Csigusz, a bölcs csiga, aki addig egy fa tövénél szunyókált …
Csigusz a bölcs csiga szólt!
Lám-lám, gyerekek … az erdő ma újra tanított valamire.
Amikor félreértés történik, ne haragudjunk rögtön, inkább beszéljük meg.
Aki figyel a jelekre és meghallja mások dallamát, mindig megtalálja az igazságot.
Az együttműködés nagyobb varázserő, mint bármelyik mogyoró.
Segíteni mindig érdemes, mert a jó szív többet ragyog bármely csillagnál.
Csigusz lassan elindult a fűben, miközben mosolygott.
Hablaty és Nyafi pedig tudták: a következő kaland már biztosan rájuk vár valahol az erdő mélyén.
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
tovább a 32. fejezethez >>
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu