Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
Bogyó, a kis Maszat és a színek kulcsa
Hablaty, a kis sárkány és Nyafi, a kis kobold lány egy régi ösvényen sétáltak, amikor furcsa, csilingelő hangot hallottak a fák közül. A hang egy pici, maszatos, tintafoltos, kékes-lila bundájú kis lényhez tartozott. Ő volt Bogyó, a kis Maszat, aki folyton pacákat hagyott maga körül, amerre járt.
– Segítsetek! – rebegte remegő hangon. – Elvesztettem a Maszat-Kulcsot! Nélküle nem tudom felnyitni a titkos festékkuckómat, és a színek… a színek el fognak fakulni az erdőben!
Hablaty és Nyafi egymásra néztek. Ekkor már tudták: ebből bizony újabb kaland lesz.
A Maszat-Kulcsot három különleges lény őrizte, akik mind rejtvényekkel védték. A kulcs darabokra bomolva hevert náluk, és csak akkor kaphatták meg, ha minden próbát kiálltak.
Elsőként egy különös, vízpárából szőtt völgybe értek, ahol két teljesen egyforma, hófehér köpenyes alak állt. Az ikrek közül, az egyik mindig igazat mondott, a másik mindig hazudott, de persze nem lehetett tudni melyik mond igazat és melyik hazudik.
Ezek ikrek, – Mondta Nyafi
– Csak egyetlen kérdést tehettek fel nekünk! – mondta egyikük. – Ha eltaláljátok, melyik út vezet tovább, megkapjátok a kulcs első darabját!
Hablaty gondolkodott, majd megsúgta Nyafinak a kérdést.
Nyafi előrelépett és így szólt, – Ha megkérdezném a testvéredet, melyik út vezet a jó irányba, mit mondana?
Erre az ikrek egyike morcosan, az egyik irányra mutatott.
– Akkor mi a másik úton megyünk! – mondta Hablaty határozottan.
Ekkor előkerült a kulcs első darabkája, amit egy fénygömbbe zárva átnyújtottak.
Továbbhaladva egy hatalmas, mohos kapu emelkedett eléjük, amit egy különös lény őrzött: A Bámuló Bagoly, akinek a szemei akkora fénygömbökként csillogtak, mint két hold.
– Csak akkor engedlek tovább benneteket – huhogta –, ha kitaláljátok a találós kérdésemet. De vigyázzatok, csak három próbálkozásotok van!
A bagoly lassan, mély hangon mondta:
„Mi az, ami nappal mindig veled van, de éjjel eltűnik?”
Hablaty ráncolta a homlokát. Nyafi körbejárta a tisztást. A bagoly türelmetlenül csapkodta a szárnyát.
– A… az árnyék! – kiáltotta Hablaty, és a bagoly két szeméből apró szikrát pöffentett ki a levegő.
– Bölcs válasz, kis sárkány. Megérdemlitek a második kulcsdarabot.
A két kalandor boldogan indult tovább.
Az utolsó akadály egy különös domboldalon várt rájuk, amit csillogó, ezüstpor borított be. A tetején egy apró lény ült: Bolyhoska, a Szélcsengettyű-Manó. A hangja olyan lágy volt, mint a tavaszi szellő.
– A harmadik kulcsdarab nálam van – csilingelte. – De csak akkor kapjátok meg, ha megfejtitek, melyik csengő szól igazat a három közül. Az egyik igazat csilingel, a másik hamisat, a harmadik pedig összevissza. Háromszor hallgathatjátok meg őket!
Hablaty és Nyafi behunyt szemmel figyelni kezdtek. A hangok hol csilingeltek, hol torzultak, hol elhalkultak. Végül Nyafi mosolyogva felkiáltott:
– A középső az igaz! A másik kettő vagy túl gyors, vagy túl hamis!
Bolyhoska tapsolt örömében és átnyújtotta a harmadik kulcsdarabot.
Amikor a három kulcs összeért, ragyogó fény futott végig rajtuk és összeforrtak egyetlen mágikus Maszat-Kulccsá. Ekkor Bogyó boldogan szökkent elő.
– Sikerült… tényleg sikerült! – csillogott a szeme.
Hablaty és Nyafi elkísérték Bogyót a festékkuckójához, ahol a kulcs segítségével kinyílt egy titkos ajtó, és a falak újra ragyogó színekben pompáztak.
– Ti… ti megmentettétek a színeket! – mondta Bogyó és örömcseppeket pöttyintett mindenhová.
Csigusz, a bölcs csiga szólt!
– Lám csak, kicsikéim … Néha a legnagyobb rejtélyeket sem erővel, hanem ésszel oldjuk meg. És bizony, aki nem adja fel, annak a legnehezebb kérdések is engednek egyszer. No meg … a legszebb színek mindig azok, melyeket barátokkal együtt találunk meg.
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu