Breki kalabdjai – Breki és az Úszóverseny

Breki kalabdjai

Breki és az Úszóverseny

A nyár legforróbb napján a Zuzmós-völgy összes lakója a kristálytiszta Ezüst-patak partján gyülekezett. Elérkezett a hagyományos Nagy Vadvízi Úszóverseny napja, ahol a leggyorsabb békák mérték össze erejüket a sebes sodrású vízben.

A pálya nem volt könnyű. A rajttól egészen a Vízesés-öbölig kellett elúszni, miközben örvényeken és csúszós kavicsokon kellett átjutni. A versenyzők között ott feszített Villám, a karcsú, hosszú lábú kecskebéka is, aki minden évben megnyerte a kupát, és büszkén feszített a rajtvonalnál.

– Vigyetek magatokkal mentőmellényt, apróságok! – kiáltotta Villám a többieknek, különösen Brekire sandítva. – A Zúgó-szorosnál olyan hangosan morajlik a víz, hogy még a bátraknak is inába száll a bátorsága!

Bíborka hercegnő a partról szorított Brekinek, és vidáman integetett neki. Breki visszamosolygott, megigazította a hínárból font úszószemüvegét, és beállt a sorba.

A bíró felemelte a piros pipacs-zászlót, majd lecsapta. A békák hatalmas csobbanással vetették magukat a vízbe.

Az elején Villám azonnal az élre tört. Úgy szelte a habokat, mint egy zöld torpedó. Breki azonban nem kapkodott. Egyenletes, erős tempóban úszott, figyelve a víz áramlását.

Hamarosan elértek a verseny legveszélyesebb szakaszához, a Zúgó-szoroshoz. Itt a patak összeszűkült, a víz pedig fülsiketítő robajjal zúdult át a sziklák között. A hang olyan félelmetes volt, mintha száz mennydörgés csapott volna le egyszerre a víz alá.

Villám és a többi versenyző azonnal megijedt a hatalmas dübörgéstől. A robajtól megzavarodva kapkodni kezdtek, elvétették a tempót, és a víztől tartva inkább a biztonságos, ám lassú part menti sávba menekültek.

Breki azonban ebből a félelmetes morajlásból semmit sem hallott.

Számára a Zúgó-szoros csupán egy vidáman táncoló, pezsgő buborékokkal teli hullámvasút volt! Mivel a hangok nem rémisztették meg, a szeme tisztán látta a víz alatti áramlatokat. Észrevette, hogy középen, a legnagyobb hullámok alatt egy erős, gyors sodrású csatorna húzódik, amelyik szinte repíti az úszót előre.

Breki bátran belevetette magát a sodrás közepébe. A víz felkapta, és olyan sebességgel vitte magával, mintha szárnyai nőttek volna. Pillanatok alatt elhúzott a part mellett óvatoskodó Villám és a többiek mellett.

Mire kiért a Zúgó-szorosból, már ott is volt előtte a célvonalat jelző virágfüzér. Breki egy utolsó, elegáns tempóval átszakította a szalagot, és elsőként ért célba!

A parton Bíborka hercegnő örömében táncra perdült, a nézők pedig ismét a magasba emelt mancsokkal, néma tapssal ünnepelték a bajnokot. Amikor Villám is kiért a vízből, elismerően nyújtotta a mancsát Brekinek:
– Gratulálok, Breki! Én a víz hangjától féltem, te viszont megtanultál együtt úszni vele!

Néha az életben a legnagyobb zaj és zűrzavar ott van, ahol a legjobb lehetőségek rejlenek. Ha nem hagyod, hogy a félelem és a külső lárma megzavarjon, tisztán láthatod az utat, és a legnehezebb hullámokat is a saját javadra fordíthatod!

💎 a meséket írta: Nyitrai József
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu