Breki kalandjai – Breki és a Ködláp foglya

A rúdmászó bajnokság óta Breki neve legendává vált a Zuzmós-völgyben. Bár a kis béka nem hallotta a róla szóló dalokat és a dicséreteket, mindenki tudta róla, hogy nincs nála bátrabb szívű teremtés a mocsárvidéken.
Egy borongós, párás reggelen különös riadalom tört ki a királyi tavirózsák palotájában. A hatalmas, zord Vízisikló – a Ködláp rettegett ura – elrabolta a király egyetlen lányát, Bíborka hercegnőt, és a mocsár legmélyén álló, szúrós sásból font toronyba zárta.
A király azonnal összehívta az ország legkiválóbb lovagjait. Jöttek is a páncélos unkabékák és a daliás levelibékák, de mindannyian megtorpantak a Ködláp határán. A Vízisikló ugyanis nemcsak erős volt, hanem ravasz is: félelmetes, hipnotikus sziszegésével mindenkit megrémített.
– Ne gyertek ide, mert elnyellek titeket! El fogtok süllyedni az ingoványban! Semmi esélyetek! – visszhangzott a sikló rémisztő hangja a ködben. A lovagok inába szállt a bátorságuk, és sorra visszafordultak.
Amikor Breki a kis békák jelbeszédéből megtudta, mi történt, nem habozott. Felkapta a hátára a legkönnyebb lótuszlevél-pajzsát, övébe tűzte a tündérfényben edzett nád-tőrét, és elindult a Ködláp felé.
Ahogy belépett a sűrű, szürke ködbe, a Vízisikló azonnal észrevette. Tekergőzve előcsúszott a torony tövéből, kitátotta hatalmas száját, és elindította a leghátborzongatóbb, leghangosabb sziszegését, amelytől még a fák levelei is reszketni kezdtek.

Ám ekkor valami olyan történt, amire a sikló egyáltalán nem számított.
Breki meg sem rezzent. Nem fogta be a fülét, nem remegett meg a térde. Mivel egyetlen hangot sem hallott a félelmetes sziszegésből, a sikló csupán egy nagyra tátott szájú, viccesen tekergőző óriáskukacnak tűnt a számára!
A Vízisikló megzavarodott. Mélyebb levegőt vett, és még hangosabban próbált sziszegni, de Breki már ugrott is! Egy hatalmas, ruganyos szökkenéssel átrepült a sikló feje felett, egyenesen a sás-torony ablakába.
Bíborka hercegnő, aki épp a könnyeit törölgette, elkerekedett szemmel nézte a hirtelen betoppanó kis hőst. Breki kedvesen rámosolygott, a mancsával intett, hogy kapaszkodjon belé, majd gyors, határozott mozdulatokkal átvágta a torony sás-rácsait.

Mielőtt a döbbent Vízisikló egyáltalán felfoghatta volna, mi történt, Breki a hátán a hercegnővel már ugrott is ki az ablakon. A puha lótuszlevél-pajzsot ejtőernyőként használva, kecsesen lebegtek le a sűrű nádason túlra, egyenesen vissza a biztonságos völgybe.
A palotában hatalmas ünnepséget csaptak. A király arany szitakötő-medált akasztott Breki nyakába, a hercegnő pedig egy kedves, baráti puszival jutalmazta meg megmentőjét. Breki csak szerényen meghajolt, mert bár a zenét és az éljenzést nem hallotta, a boldog arcokból és a ragyogó szemekből pontosan tudta: a jó szív és a bátorság minden félelmet legyőz.
💎 a meséket írta: Nyitrai József 2026.11.16.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
💎💎💎
Szeretettel gondolva a vakokra és gyengénlátókra is, lehetőséget szeretnék adni mindenkinek, hogy meghallgassa a írásaimat Noémi csodálatos előadásában!
Hallgasd meg a meséimet a youtube csatornámon!
💎💎💎