Remény apró mécsese

Árkok nőnek csendben, az emberek közé,
szavakból rakott falak árnyéka borul fölénk.
Elfelejtjük, hogy ugyanaz az érzés van bennünk,
öröm, bánat, remény és törékeny szívverés.

Pedig a híd mindig, egy kéznyújtással kezdődik,
egy tekintettel, mely nem ítél, csak figyel.
Leülni együtt egy padra, hallgatni a másikat,
mert a szeretet, sokszor csendben épít hidakat.

Nem kell egyformának látni a világot,
a csillagok sem, ugyanonnan ragyognak rátok.
Mégis ugyanaz az ég hajlik, minden ember fölé,
ugyanaz a hajnal hozza el, az új nap melegét.

Ha egyszer, útközben egymásra találunk,
vigyük tovább, a remény apró mécsesét.
Mert minden lépés közelebb visz a békéhez,
a szívek között épülő hídak, hoznak megértést.

💎írta: Nyitrai József 2026.06.08.
💎impulz.hu

The little candle of hope

Silent trenches grow between us, day by day,
walls built from words cast shadows in our way.
We forget that the same feelings live inside us all,
joy and sorrow, hope, and hearts so fragile and small.

Yet every bridge begins with a hand held out,
with a glance that does not judge but quietly looks about.
To sit together on a bench and simply hear another’s voice,
for love so often builds its bridges in silence and in choice.

We do not have to see the world the very same way,
even the stars above do not shine from one single place.
And still the same sky bends above every soul on Earth,
the same dawn brings each new day and its gentle warmth to birth.

If one day our paths should cross along life’s winding way,
let us carry the little candle of hope wherever we may.
For every step can lead us closer to lasting peace,
and bridges built between our hearts bring understanding and releas.

💎 Written by: Nyitrai József 08.06,2026
💎impulz.hu