Breki kalandjai – Breki és a Suttogó-barlang titka

Breki kalandjai – Breki és a Suttogó-barlang titka

Breki és a Suttogó-barlang titka

A Ködláp óta Breki és Bíborka hercegnő elválaszthatatlan barátok lettek. Míg Bíborka folyton csacsogott, énekelt és új dolgokat fedezett fel, Breki éles szemével és figyelmével minden apró jelet észrevett a természetben.

Egy verőfényes délutánon a palota régi könyvtárában találtak egy megsárgult, nádpapírra rajzolt térképet. A rajz a távoli Suttogó-barlang mélyén rejlő Arany Lótuszmagot jelölte, amelyről a legendák azt tartották, hogy ha elültetik, örök tavaszt és bőséget hoz a völgybe.

Másnap hajnalban útnak is indultak. Átkeltek a Mohás-dombokon, és hamarosan megérkeztek a sötét, titokzatos Suttogó-barlang bejáratához. Ahogy beléptek, a barlang falai életre keltek. Különös, kísérteties szél süvített végig a járatokon, amely úgy hangzott, mintha száz láthatatlan szellem suttogna egyszerre:
– Forduljatok vissza! Itt eltévedtek! Nincs itt semmilyen kincs, csak sötétség és hideg!

Bíborka hercegnő megtorpant, és rémülten szorította meg Breki mancsát. A hangok olyan valóságosnak és ijesztőnek tűntek, hogy még a legbátrabbak szívébe is kétséget ültettek volna. Bíborka felnézett Brekire, aki azonban nyugodtan és mosolyogva vizsgálta a barlang falát.

Mivel Breki egyetlen szót sem hallott a barlang félelmetes suttogásából, nem az árnyékokra figyelt, hanem a szemeire hagyatkozott. Észrevette, hogy a falon megcsillan valami apró fény, amely a huzat irányába mutat. Breki biztatóan bólintott a hercegnőnek, megmutatta neki a fénylő nyomot, és kézen fogva vezette őt előre a sötétben.

Bíborka látva barátja rendíthetetlen nyugalmát, becsukta a fülét a kísérteties hangok előtt, és csak Breki lépteit követte. Hamarosan a szűk járat egy tágas, kristályokkal teli terembe nyílt. A terem közepén, egy mohával borított kőoltáron ott ragyogott a keresett Arany Lótuszmag, amelyet csupán a barlangon átsüvítő szél furcsa visszhangja őrzött évszázadokon át.

Óvatosan magukhoz vették a kincset, és mire leszállt az este, már vissza is értek a Zuzmós-völgybe. Másnap a királyi kert közepén elültették a magot, amelyből pillanatok alatt egy ragyogó, arany szirmú lótuszvirág nyílt, beragyogva az egész országot.

A völgy lakói pedig újra megtanulták: a legnagyobb akadályok sokszor csak a fejünkben léteznek, és egy igaz barát segítségével bármilyen sötétségen átjuthatunk.

💎 a meséket írta: Nyitrai József
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu