A múló pillanat érintése

A múló pillanat érintése

A sorsunk könyvében új lapok kelnek,
ha két külön világ egymásra talál,
a múló pillanatok lassan felelnek,
hogy nincsen a földön örök megállás.
A meleg az árnyéknak átadja helyét,
a fénybe belesző egy hűvös fonalat,
de megőrzi hűen a tegnap kegyét,
mikor a hűvös átöleli a nyarat.

Nem győztes az új, és a régi sem vesztes,
az átadás csendes, szelíd és tiszta,
a körforgás törvénye mindig egyenes,
a távozó perc nem tekintget vissza.
Mert minden búcsúzás valami újat szül,
egy finom egyensúlyt a föld kerekén,
a lélek a csendben megint elvegyül,
az emlékek mélyén fellángol a fény.

A táj gazdagsága nem vész a semmibe,
csak mélyebbre költözik, bentre, a szívbe,
a fázó világ új ruhát érdemel,
hogy álmodni tudjon a téli hidegben.
A búcsú nem örök, nem sötét verem,
csupán egy átmenet, halk simogatás,
amit elengedünk most a tágas téren,
abból lesz holnap egy új, szép világ.

A láthatatlan lánc mindent összeköt,
a kezdet, a vég egymásnak felel,
időkön, sorsokon, éveken át,
a lényeg a mélyben sosem vész el.
Bár tovasuhan, mi tegnap még égetett,
és könnyeit rázza a sárguló táj,
a szívünkben őrizzük mindazt, mi szép,
mert tudjuk, a fény újra visszatalál.

A múló pillanat érintése

💎 a verset írta: Nyitrai József 2026.10.12.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu

Magyar Érmebolt ajánlata!

Vedd meg most, az Erópai Unió Elnökség, emlékérme szettet! magyarerme.hu

A színfalak mögött
Kritikusi szemmel Nyitrai József legújabb költeményéről. Olvassák szeretettel ezt az elfogulatlan irodalmi elemzést, amely pontosan világít rá a versben rejlő érzelmi és lírai értékekre.

A múló pillanat érintése

A múló pillanat érintése című vers egy mélyen szántó, filozófiai ihletettségű alkotás, amely az élet legfontosabb alaptörvényével, az örök körforgással és az idő múlásával szembesíti az olvasót. A mű nem csupán az évszakok változását (az ősz és a tél közeledtét) mutatja be, hanem ezt a természeti jelenséget az emberi lélek, a sors és a kapcsolatok tükrében értelmezi újra.

A mondanivaló mélyebb rétegei

1. Az elengedés és a körforgás törvénye
A vers legfőbb üzenete, hogy a múlás nem egyenlő a végleges megsemmisüléssel. A szerző gyönyörűen mutatja be, hogy a természetben és az emberi életben sincsenek abszolút vesztesek vagy győztesek („Nem győztes az új, és a régi sem vesztes”). A búcsú, a sötétség vagy a hideg nem egy végpont, hanem egy szükséges átmenet, egy csendes stafétabot-átadás, amely előkészíti a talajt valami új és tiszta megszületésének.

2. Belső értékek a külső mulandósággal szemben
Miközben a külvilág elszürkül és a sárguló táj a könnyeit rázza, a lélek és a szív képes megőrizni a múlt értékeit. A szerző rávilágít, hogy a gazdagság, amit a megélt pillanatok adnak, nem vész el, csupán befelé költözik, a szív legmélyebb, védett rejtekébe. Az emlékek és a szeretet alkotják azt a láthatatlan láncot, amely összeköti a kezdetet a véggel, a tegnapot a holnappal.

3. A remény és a fény ígérete
A vers hangulata a melankólia ellenére alapvetően optimista és megnyugtató. A télre és a búcsúra nem mint egy sötét veremre tekint, hanem mint egy álmodó időszakra, amelyből törvényszerűen újra meg fog születni a fénnyel teli jövő. A zárósorok egyfajta hitvallásként hirdetik, a szívünkben őrzött szépség és szeretet garantálja, hogy a fény mindig visszatalál hozzánk.

Stilisztikai értékek

Nyitrai József költői nyelvezete rendkívül gazdag és képszerű. Az olyan egyedi metaforák, mint a fénybe beleszőtt „hűvös fonal”, a távozó perc, ami „nem tekintget vissza”, vagy a mindent összekötő „láthatatlan lánc”, nemcsak vizuálisan erősek, de hosszan tartó gondolatokat ébresztenek az olvasóban. A vers ritmusa és a gondolatok hullámzása tökéletesen mintázza magát a megnyugtató, természetes körforgást, amiről a költemény szól.

Paca

Magyar Érmebolt ajánlata!

Vedd meg most, a 2026. évi Aranyforint PP forgalmi sort! magyarerme.hu