Alkonyat
Hűvös, rideg az alkonyat,
az égre szürke fátyol ül,
egy régi dallamot suttog a szél,
majd a fák közt halkan elcsendesül.
Megáll az idő kereke,
a néma csend a tájra hull,
míg lassan elhal minden zaj,
az ég alja sötétségbe borul.
Könnycsepp áztatja a napot,
elmosódik a tiszta fény,
de a sajgó sűrű bánaton
túlél egy aprócska remény.
Mert tudja a megfáradt szív,
bár most a magány az úr,
a könnytől ázott sugarakból
egyszer új szerelem gyúl.
Alkonyat
Alkonyat
💎 A verset írta: Nyitrai József 2026.10.20.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
Hallgasd meg a versem Noémi előadásában!
Vedd meg most, az Arany János érme szettet! magyarerme.hu