Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
Morzsi, a Tüneményes Pukipocok megmentése
A hajnal első sugarai alig érték el az erdő szélét, amikor Hablaty, a kis sárkány, és Nyafi, a kis koboldlány épp a nagy tisztáson gyakorolták a közös akadálypályájukat. Hablaty épp azt próbálta megtanulni, hogyan tud egyenesebben gurulni a hátán, míg Nyafi a fák ágai közt ugrált könnyedén.
Ekkor furcsa, visszhangzó puk-puk-pukk hang ütötte meg a fülüket.
– Ez meg mi volt? – kérdezte Nyafi, nagyra nyitva a szemét.
– Mintha valaki… hát… szikrát pukizna – tippelte Hablaty félhangosan, amitől mindketten elnevették magukat.
A nevetést azonban hamar aggódás váltotta fel, amikor a hang újra hallatszott – ezúttal sokkal kétségbeesettebben.
– Segítség! Segítség! – csipogta egy vékony hang a távolból, majd újra: pukk-pukk.
Hablaty és Nyafi egymásra néztek.
– Menjünk! – kiáltotta Nyafi, és már futott is előre. Hablaty pedig rögtön utána iramodott.
A hangok egyre erősödtek, végül az erdő mélyén egy puha, sűrű mohával benőtt tisztásra érkeztek. A közepén egy mély, szivacsos gödör tátongott, mintha maga az erdő sóhajtott volna egyet és besüppedt volna.
A gödör alján ott gurigázott egy apró, gömbölyű, pelyhes szőrlabda – sárga és narancsos árnyalatokkal, mint egy kicsi dundi napkorong.
Ez volt Morzsi, a Tüneményes Pukipocok.
Ahányszor megpróbált kimászni, annyira izgatott lett, hogy kis fényes szikrák pukkantak ki mögüle – amitől visszacsúszott.
– Jaj nekem! Sosem jutok ki innen! – siránkozott Morzsi, miközben egy újabb pukk szikrával megvilágította a gödör falát.
– Nyugi, Morzsi! – szólt le Nyafi vidáman. – Itt vagyunk, segítünk!
– De… de ez nagyon mély! – mondta Hablaty, miközben lenézett. – Nem lesz könnyű.
Nyafi bólintott:
– De megoldjuk. Együtt. Mindig együtt.
Első próbálkozás – a sikertelen kötéltánc
Nyafi gyorsan előkapott egy erős indát, rákötötte egy fára, és leengedte Morzsi felé.
– Kapaszkodj! – mondta.
Morzsi fel is kapaszkodott… de amint megérezte magát a levegőben, annyira izgult, hogy:
pukk! – egy szikra elpattant, az inda megpörkölődött és elszakadt.
Morzsi visszapattant a puha moha aljára, mint egy gumilabda.
– Jajj! – nyöszörögte. – Én ezt nem bírom!
Hablaty a fejéhez kapta, de még mindig mosolygott:
– Ne aggódj, Morzsi! Próbálkozunk tovább!
Második próbálkozás – a sikertelen sárkányemelés
Hablaty nagy levegőt vett, és leereszkedett a gödör szélére.
– Gyere a hátamra! Én felrepítelek.
Morzsi felugrott Hablaty hátára… ami hibának bizonyult.
Mert abban a pillanatban olyan izgatott lett, hogy egy PÚKKSZ! kis villám pattant a fenekéből.
Hablaty megpördült, mint egy megcsavart szélkakas, visszaesett, és mindketten hanyatt estek.
Nyafi csak fogta a fejét.
– Hát… ez sem jött össze.
Morzsi szomorúan huppant vissza a mohára.
– Látjátok? Én csak bajt okozok… Engem nem lehet megmenteni…
A harmadik, közös próba – Az Összhang Művelete
Hablaty leült a gödör szélére, Nyafi mellé.
– Emlékszel, hogyan győztük le a homokvándorokat? – kérdezte Hablaty.
– Együtt – felelte Nyafi. – Mindketten egyszerre tettünk valamit. Nem külön-külön.
Mindketten Moszjra néztek.
– Morzsi – szólalt meg Nyafi –, segítened kell magadon, mi pedig segítünk neked.
– De… én izgalmamban mindig… hát… pukkantok – panaszkodott Morzsi.
– Akkor tanulj meg légzéssel lassítani! – mondta Hablaty. – Mi diktáljuk, te követed!
Hablaty és Nyafi ritmusosan együtt lélegeztek.
– Be… ki… be… ki… lassan… nyugodtan…
Morzsi először remegett, mint a nyárfalevél.
Aztán lassan kisimult.
Aztán a szikrák… elmaradtak.
Nyafi újra leengedte az indát.
Hablaty alulról biztosította a kis gömböcöt.
És Morzsi lassan-lassan mászott felfelé.
A közös ritmus tartotta.
A nyugalom vezette.
És végül…
– Sikerült! – kiáltotta Nyafi, amikor Morzsi átbukfencezett a szélén és a fűbe pottyant.
Hablaty felugrott örömében.
– Megcsináltuk! Együtt!
Morzsi pedig – most már örömszikrákat pukkantva – ugrált és gurult körülöttük.
– Tényleg megmentettetek! Igazi hősök vagytok! – ujjongott. – Most már tudom: nem mindig az erő, néha a türelem és az összhang a legnagyobb varázslat!
A bokrok közül előmászott Csigusz, a bölcs csiga, szemöldökét összevont tekintettel.
Csigusz, a bölcs csiga szólt!
– Na, megint nagy kalamajkát csináltatok, mi? – morgolódott, de a bajsza alatt mosoly bujkált. Majd felemelte lassú ujját, és így szólt
– A türelem sokszor erősebb, mint a sietség.
– A bajt könnyebb legyőzni, ha a szívek egyszerre vernek.
– Aki elfogadja, hogy segítségre van szüksége, már félúton van a megoldás felé.
A kis csapat megértően bólintott.
Hablaty és Nyafi kézen fogták Morzsit, és együtt indultak haza, tudva, hogy egy újabb lényt tettek boldoggá és hogy együtt megint erősebbek lettek.
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu