Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
A Kobold Királylány Gyűrűje
Kora reggel Hablaty, a kis sárkány és Nyafi, a kedves koboldlány vidáman kergetőztek az erdő szélén. A nap fénye még alig szűrődött át a fák között, de már hallani lehetett a madarak csicsergését, és az erdő minden zugából friss, harmatos illat áradt.
Egyszer csak halk, elcsukló sírást hallottak.
– Hallottad ezt? – állt meg hirtelen Nyafi.
– Hát persze! – bólintott Hablaty. – Valaki nagyon szomorú lehet.
A két barát fülelni kezdett, majd elindultak a hang irányába. A tó partján hamarosan megpillantották a Kobold királylányt. A földön ült, térdét átölelve, és keservesen sírdogált. Hosszú, aranyos-barna haja vállára hullt, és a szemei tele voltak könnyekkel, amik úgy csillogtak, mint a tó felszíne.
Hablaty odalépett hozzá és gyengéden megszólalt:
– Mi történt? Mi bánt?
A Kobold királylány felszippantotta a könnyét.
– Én… én… – hüppögte –, behajoltam a víz fölé, hogy megmossam a kezem a tó tiszta vizében … és… és… A gyűrűm… a kedvenc gyűrűm… beleesett a vízbe! Olyan mély a tó, nem látom sehol!
Hablaty és Nyafi összenéztek. Ők ketten sosem hagytak segítség nélkül senkit.
– Ne aggódj! – mondta Hablaty magabiztosan. – Megtaláljuk!
– Igen, bármi is kell hozzá! – tette hozzá Nyafi.
Első ötletük az volt, hogy segítséget kérnek Brekitől, a zöld kis békától, aki a tóban élt, és állítólag jól ismerte annak minden zugát.
Brki ..ii … – Kiáltott Habraty
Breki gyorsan elő is ugrott egy nagy vízililiom levele mögül, mert hallotta a hívást.
– Miért hívtatok ilyen korán reggel? – morgolódott kedvesen a zöld béka.
– Segítség kell – mondta Nyafi. – A királylány gyűrűje beleesett a vízbe.
Breki szeme elkerekedett.
– Azt nem lesz könnyű megtalálni. A Tó mélye csupa titok! Lent vannak mély árkok, elrejtett kövek, és… nos… néha olyan dolgok, amik nem szeretik, ha zavarják őket.
A kis béka nagy levegőt vett, majd fejest ugrott a vízbe. Hablaty és Nyafi izgatottan lesték a fodrozódó felszínt.
Néha buborékok jöttek fel… majd csend… aztán újra buborék… aztán még nagyobb csend.
– Szerinted jól van? – suttogta Nyafi.
– Biztosan – válaszolta Hablaty, bár ő is kezdett aggódni.
Végül Breki kipattant a vízből és levegőt kapkodva lihegte:
– Találtam valamit! De … nem a gyűrű. A tó mélyén valaki … vagy valami … őrzi. Nem engedi, hogy megközelítsem.
– Őrzi? – kérdezte Nyafi meglepetten. – De miért?
Breki sóhajtott. – Van ott lenn egy öreg, mohás teknős. Ő a Tó Őre. Nagyon mogorva. Azt hiszi, hogy minden, ami a vízbe esik, az az övé.
Hablaty szeme felcsillant. – Akkor beszélnünk kell vele!
– Vigyázzatok! – intette őket Breki. – Nem veszélyes… csak makacs. Nagyon makacs.
A két barát egy kis tutajra szállt, amelyet Breki mutatott nekik. A tutaj épp csak elbírta Hablatyot, de valahogy mégis elindult velük a tó közepe felé.
A vízmély egyre sötétebb lett. Nyafi az alját kémlelte, Hablaty a hullámokat figyelte.
Hirtelen valami nagyobb árnyék bukkant fel alattuk.
A tutaj megremegett.
Hablaty ösztönösen széttárta a szárnyait, hogy egyensúlyban maradjanak.
A vízfelszínen egy hatalmas, repedezett páncél jelent meg, majd felbukkant a Tó Őre: a mogorva, őszszemű teknős.
– Ki háborgatja az álmomat? – dörmögte mély hangon.
Nyafi összeszedte a bátorságát.
– Mi csak a királylány gyűrűjét szeretnénk visszakapni.
A teknős szeme összeszűkült. – Amit a tó elnyel, az a tóé. Tilos elvenni.
Hablaty azonban nem ijedt meg. – De ő véletlenül ejtette bele – mondta határozottan. – És nagyon fontos neki. Nem hagyhatjuk, hogy szomorú legyen.
A teknős bosszúsan sóhajtott egyet. – Én őrzöm ezt a tavat már száz éve… de ha meg akarjátok kapni, akkor bizonyítanotok kell, hogy méltók vagytok rá!
Nyafi izgatottan kérdezte, – Mit kell tennünk?
A teknős lassan, komolyan válaszolt – Három próbát kell kiállnotok. Egyet bátorságból, egyet furfangból, egyet pedig … barátságból.
Hablaty és Nyafi egymásra néztek.
Ők ebben jók voltak, nagyon jók.
Kezdhetjük az alső próbát? Az első próba – a Bátorság Fénye
A teknős a víz alá merült, majd apró fénygömbök úsztak fel a felszínre. – Csak a legbátrabb érintheti meg őket – mondta.
Hablaty rögtön előre lendült. A fények azonban megpróbáltak elszökni.
A kis sárkány nagyot fújt, és egy lágy, meleg tűzpamacsal körbefonta a fényeket, amik ettől megnyugodtak. Egyet óvatosan megérintett.
A teknős elégedetten bólintott.
A második próba – a Furfang Útja
A víz örvénylő mintákat rajzolt köréjük.
– Ki tud eligazodni a víz tükrében? – kérdezte a teknős.
Nyafi félretolta a haját a szeméből. – Én! – mondta határozottan.
Az örvények hol jobbra, hol balra csaptak, és csapdákat is rejtettek. Nyafi azonban eszére hagyatkozva hamar átlátott a káprázaton, és úgy vezette a tutajukat, hogy minden csapdát elkerültek.
A harmadik próba – a Barátság Kötele
Egy sötét, mély vízfolt kezdett kavargani a teknős körül.
Csak akkor adom vissza a gyűrűt, ha megmutatjátok, mennyire számíthattok egymásra.
A tutaj hirtelen megbillent. Nyafi megingott.
Hablaty gyorsan elkapta.
Aztán egy nagy hullám felborította a tutajukat.
Nyafi a víz alá került.
Hablaty azonnal utána vetette magát.
Lent, a mélyben meglátta Nyafit, aki egy növénybe gabalyodott.
A kis sárkány nem habozott: a szárnyaival félretolta a vízinövényeket, miközben türelmesen magyarázott Nyafinak, hogyan szabadítsa ki a lábát.
Együtt, egymást segítve sikerült a felszínre jutniuk.
A teknős nézte őket, majd mosolyogni kezdett. – Jól van. Megmutattátok, hogy a barátság erősebb minden akadálynál.
Lassan felemelte a páncélja alól a királylány gyűrűjét.
A gyűrű ragyogott, mintha a tó fényeit szívta volna magába.
Hablaty és Nyafi visszavitték a parton várakozó, könnyes szemű királylánynak.
– Köszönöm! – lelkendezett a királylány és átölelte őket. – Ti ketten … olyanok vagytok, mint a hajnali fény a sötét erdőben.
Hablaty elpirult, Nyafi pedig büszkén kihúzta magát.
Csigusz, a bölcs csiga szólt!
A kis csiga előmászott egy falevél mögül és komolyan mondta:
A tó mélye mindig titkokat rejt … de a legnagyobb titok az, hogy néha nem az erő, hanem a kedvesség oldja meg a legtöbb gondot.
Egy elveszett dolog pótolható. De a bátorság és összetartás, amit ma mutattatok… az ritka kincs ám.
Aki segít másoknak, az egyszer biztosan visszakapja a jót, még ha nem is azonnal.
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu