👉 Szülőként figyelj arra, hogyan beszélsz másokról a gyermeked előtt 👉
Gyermekeink nemcsak azt tanulják meg, amit szándékosan tanítunk nekik, hanem azt is, amit „csak úgy” hallanak tőlünk a mindennapokban. Észrevétlenül másolnak minket: a szavainkat, a hangsúlyainkat, a véleményünket, még akkor is, ha nem nekik szánjuk azokat. Éppen ezért rendkívül fontos, hogyan beszélünk más emberekről a gyermek jelenlétében.
Gyakran előfordul, hogy szülőként indulattal, keserűséggel, esetleg csalódottsággal beszélünk valakiről: egy rokonról, volt partnerről, ismerősről vagy akár egy tanárról. Ilyenkor könnyen kicsúszik egy-egy bántó vagy ítélkező mondat, amit a gyermek még nem tud a maga helyén kezelni. Ő nem ismeri az előzményeket, csak azt hallja: „ő rossz ember”.
Miért fontos az óvatosság?
Egy gyermek még nem tud különbséget tenni vélemény és tény között. Ha a szülő azt mondja valakiről, hogy „hazug”, „önző” vagy „rossz ember”, a gyerek elhiszi. És ez alapján kialakul benne egy előítélet, anélkül, hogy személyes tapasztalata lenne.
Az igazi probléma pedig akkor jelentkezik, amikor felnőttként megismeri az illetőt, és rájön, hogy az a személy korántsem olyan, mint ahogy azt a szülőtől hallotta. Ekkor a gyermek – aki már fiatal felnőttként saját élményeket szerez, nem az embert kezdi el megkérdőjelezni, akiről rosszat hallott, hanem a szülőt, aki ezt mondta. Ez pedig mély bizalomvesztéshez vezethet.
Szülőként a felelősség a miénk
Fontos tudatosítani, hogy nemcsak viselkedésünkkel, hanem szavainkkal is nevelünk. Ha azt szeretnénk, hogy gyermekünkből nyitott, elfogadó és empatikus felnőtt váljon, akkor ezt a mintát kell mutatnunk otthon is. Ez nem azt jelenti, hogy mindig el kell hallgatnunk a nehézségeket, de azt igen, hogy:
- Figyeljünk arra, hogyan fogalmazunk.
- Ne általánosítsunk („ő mindig ilyen…”).
- Ne bélyegezzünk meg másokat.
- Adjunk lehetőséget a gyermeknek, hogy saját tapasztalat alapján alakítson véleményt.
Záró gondolat
A gyermek figyel, hall, értelmez és emlékezik. Amit ma mondunk másokról, holnap visszacsenghet a saját szavaiban vagy döntéseiben. És ha kiderül, hogy a világ nem egészen olyan, amilyennek mi leírtuk, ő bennünk fog csalódni először.
Ezért legyünk tudatosak, türelmesek és mértékletesek, amikor másokról beszélünk, különösen a gyermekünk jelenlétében. Mert ezzel nemcsak róla, hanem a kettőnk kapcsolatáról is gondoskodunk.
Mohácsi busójárás ezüst érme magyarerme.hu
👉 A gyerek figyel, mindig, ezért legyél tudatos szülőként 👉
Sokan azt gondolják, hogy a nevelés csak akkor történik, amikor konkrétan „tanítunk” valamit a gyereknek. Amikor elmagyarázzuk, hogyan kell viselkedni, mit szabad és mit nem. Az igazság azonban az, hogy a gyermekünk akkor is tanul, amikor mi észre sem vesszük. Sőt, leginkább akkor.
A gyerek ugyanis figyel! Mindig! És a szülei viselkedéséből, hanghordozásából, reakcióiból tanulja meg, hogyan működik a világ.
A gyerek nem azt teszi, amit mondasz, hanem azt, amit láttatni engedsz
Hiába mondjuk neki, hogy „legyél türelmes”, ha ő azt látja, hogy a szülő idegesen csapkod vagy türelmetlen másokkal. Hiába tanítjuk, hogy „kérj szépen”, ha mi kiabálva, parancsolgatva kérünk otthon.
A gyerekek szó szerint tükröt tartanak elénk. Ha őszinték vagyunk, sokszor saját viselkedésünket látjuk visszaköszönni bennük, jót és rosszat egyaránt.
A mintaadás ereje: minden nap hatással vagy rá
A szülői viselkedés nap mint nap formálja a gyerek személyiségét. Nem csak abban, hogyan beszél vagy viselkedik, hanem abban is, hogyan látja önmagát és a világot.
Példák, ahol a tudatosság kiemelten fontos
- Kommunikáció: Ha tisztelettel beszélsz másokkal, ő is ezt tanulja.
- Konfliktuskezelés: Ha nyugodtan kezeled a vitás helyzeteket, ő is megtanulja, hogy nem kell kiabálni.
- Önértékelés: Ha magadat rendszeresen kritizálod („milyen béna vagyok…”), ő is ezt a belső hangot sajátíthatja el.
- Érzelmek kezelése: Ha meg tudod nevezni az érzéseidet és beszélsz róluk, ő is megtanulja, hogy ez rendben van.
Tudatos szülőnek lenni nem tökéletességet jelent, hanem jelenlétet
Nem kell mindig mindent jól csinálni. A tudatosság nem azt jelenti, hogy hibátlan szülők leszünk, hanem azt, hogy észrevesszük, ha hibázunk, és készek vagyunk tanulni belőle.
A tudatos szülőség arról szól, hogy
- felismerjük, milyen hatással vagyunk a gyermekünkre,
- törekszünk arra, hogy jó példát mutassunk,
- és ha mégis rossz példát adtunk, akkor merünk bocsánatot kérni és változtatni.
Zárszó: amit ma mutatsz, holnap azt adja tovább
A gyerek nem egyszerűen „megtanul” tőlünk dolgokat, belénk nő. Érzékeli az energiáinkat, a szokásainkat, a kimondott és kimondatlan üzeneteinket. Amit mi természetesnek veszünk, az számára mintává válik. És amit ma magába szív, azt holnap ő is továbbadja – önmagának, másoknak, majd egyszer talán a saját gyermekeinek is.
Mária aranyforintja – magyarerme.hu
Ezért szülőként a legfontosabb üzenet
👉 Figyelj magadra, mert a gyermeked figyel rád.
👉 Légy olyan, amilyenné szeretnéd, hogy ő váljon.
👉 A gyerek átveszi a szokásaid, akkor is, ha nem akarod tanítani 👉
Szülőként sokszor azt hisszük, hogy akkor nevelünk, amikor direkt tanítunk valamit. Amikor megkérjük a gyereket, hogy köszönjön szépen, mosson kezet, ne beszéljen csúnyán vagy segítsen otthon. Pedig a gyerek nem akkor tanul a legtöbbet, amikor mi nevelni akarjuk – hanem akkor, amikor csak élünk mellette.
A gyermek ugyanis észrevétlenül átveszi a szülők szokásait. Mindaz, amit lát, amit rendszeresen megtapasztal, beépül a viselkedésébe, később pedig a személyiségének természetes részévé válik.
Szokásaink öröklődnek, nem genetikailag, hanem példamutatással
Ha minden reggel kapkodással, feszültséggel indul a nap, a gyerek ezt tanulja meg „normálisnak”. Ha otthon természetes, hogy leülünk vacsorázni, beszélgetni, hálásnak lenni a napért, akkor ezt viszi tovább felnőttként is.
Néhány példa arra, hogy milyen szokásokat vesznek át tőlünk a gyerekek:
- Étkezési szokások – ha mi is egészségtelenül étkezünk, nehéz lesz őt másra nevelni.
- Kommunikációs stílus – ha kiabálva oldunk meg konfliktusokat, ő is ezt fogja másolni.
- Rendszeresség vagy halogatás – amit mi elodázunk, abban ő sem lát példát a következetességre.
- Öngondoskodás – ha nem figyelünk magunkra, testi-lelki szükségleteinkre, ő sem tanulja meg ezt fontosnak tartani.
A jó hír, a pozitív szokások is ragadósak
Ugyanúgy, ahogyan a rossz szokások továbbadódnak, a jó szokások is észrevétlenül beépülnek. Ha rendszeresen olvasol, sportolsz, türelmesen beszélsz, ha képes vagy bocsánatot kérni vagy segítséget kérni, a gyermeked mindezt természetes viselkedésként fogja megélni, és valószínűleg felnőttként is alkalmazni fogja.
Mit tehetsz szülőként?
- Figyelj a saját szokásaidra. Kérdezd meg magadtól: „Ha a gyermekem most ezt tanulja tőlem, büszke leszek rá később?”
- Kezdd magaddal a változást. Ha szeretnéd, hogy ő másképp csináljon valamit, mutasd meg először te.
- Alakítsatok ki közös rutinokat. Ezek biztonságot és követhetőséget adnak a gyereknek.
- Ne csak tiltani próbálj – mutass példát! A „ne csináld” helyett sokkal erősebb a „így szoktam én csinálni”.
Zárszó: a gyerek a mindennapi életedből tanul
Szülőként sokszor úgy érezzük, a nevelés nagy szavakról, szabályokról és elvekről szól. Valójában a leghatásosabb nevelési eszközünk a mindennapi életünk. Ahogy élünk, viselkedünk, reagálunk, az válik a gyermek szemében „szokásossá”. Ezeket a mintákat viszi tovább, akkor is, ha felnőttként majd más környezetben él.
Ezért kérdezd meg magadtól nap mint nap:
👉 Ha a gyermekem pontosan ezt vinné tovább, amit most lát tőlem, elégedett lennék?
Ha a válasz igen, nagyszerű úton jársz. Ha nem, sosem késő új szokásokat kialakítani. Mert a gyermek nem azt csinálja, amit mondunk neki, hanem azt, amit naponta lát tőlünk.
Vedd meg most, egybe az Államalapítás emlékérme párt! www.magyarerme.hu
👉 Ahogyan a szüleiddel bánsz, azt tanítod meg a gyermekednek is 👉
A gyermek figyel. Nem csak arra, hogyan beszélsz vele. Nem csak arra, hogy mit vársz el tőle. Hanem arra is, hogyan bánsz másokkal.
Különösen azokkal, akikhez te is közel állsz, például a saját szüleiddel. Azaz: az ő nagyszüleivel.
Sok szülő nem is gondol bele: a gyermek nemcsak a saját nevelését figyeli, hanem azt is, hogyan működik a család dinamikája, hogyan viszonyulnak egymáshoz a generációk. És amit lát, azt fogja „normálisnak” tekinteni. Azt fogja továbbvinni.
A családi minta erősebb, mint bármelyik szülői szabály
Lehet bármilyen jó nevelési elved, ha a gyerek azt látja, hogy te türelmetlenül, lekezelően, közömbösen vagy akár bántóan beszélsz a saját szüleiddel, ő azt tanulja meg: így is lehet.
És amikor majd te leszel abban a korban, amiben most a te édesanyád vagy édesapád van, könnyen előfordulhat, hogy ugyanazt a bánásmódot kapod vissza, amit te mutattál az ő gyerekkorában.
A gyermek azt tanulja, amit lát.
És amit most te adsz a szüleidnek, azt tanulja meg arról, hogyan kell majd veled bánni.
Milyen példát mutatsz most a gyermekednek?
- Tisztán beszélsz a szüleiddel, még akkor is, ha néha nehéz?
- Meghallgatod őket, vagy gyakran elutasító vagy velük?
- Keresed a kapcsolatot, vagy csak kötelező körnek érzed a találkozásokat?
- Tiszteletet mutatsz feléjük, nem csak szavakkal, hanem tettekkel?
Ezek apróságnak tűnnek a hétköznapokban, de egy gyerek szemében nagyon is jelentőségteljes üzeneteket hordoznak. Ő most tanulja meg, mit jelent az időseket tisztelni, elfogadni, szeretni, vagy elutasítani, félretenni, figyelmen kívül hagyni.
A minta, amit most adsz, később hozzád tér vissza
Ez nem fenyegetés, hanem természetes következmény. A gyerekek az alapján fognak dönteni felnőttként, hogy mit tapasztaltak meg a szeretetről, a türelemről, a gondoskodásról.
Ha azt látta, hogy te segítettél a szüleidnek, törődtél velük, még ha voltak is nehézségek, akkor ő is nagyobb eséllyel fog így viszonyulni hozzád, ha te szorulsz majd támogatásra.
De ha csak feszültséget, hidegséget, elutasítást látott, azt tanulja meg, hogy ez is elfogadható.
Zárszó: amit ma adsz a szüleidnek, azt holnap kapod vissza
Szülőként nemcsak a saját gyerekeink jövőjét formáljuk, a saját időskorunkat is építjük.
Ahogy te bánsz a szüleiddel, az a gyermeked számára élő példa. Példa arról, hogyan néz ki a tisztelet, a szeretet, a türelem. Vagy épp azok hiánya.
Ezért érdemes ma elgondolkodni:
👉 Ha a gyermekem pontosan úgy bánna velem felnőttként, ahogy én bánok most a szüleimmel – elégedett lennék?
Ha igen, jó úton jársz.
Ha nem – ma még változtathatsz. Mert a példa, amit ma adsz, holnap hozzád tér vissza.
100 forintos emlékérmek, érme szett – magyarerme.hu
👉 Gondold meg, mit mondasz másokról a gyermeked előtt, mert lehet, hogy visszahallod 👉
Egy felnőtt világában természetes, hogy néha megbeszéljük mások hibáit, csalódásainkat, nézeteltéréseinket. De amikor mindezt a gyermekünk hallótávolságában tesszük, könnyen olyan helyzetbe kerülhetünk, amire egyáltalán nem vagyunk felkészülve.
Ugyanis a gyermek nem csak hallja, amit mondunk, hanem meg is jegyzi. És sokszor tovább is mondja.
Egy „ártatlan” megjegyzés, komoly következményekkel
Képzeld el a következő szituációt:
Este, fáradtan, egy nehéz nap után elmondod a párodnak, milyen igazságtalan volt egy kolléga, barát, rokon vagy tanár. A gyermek ott ül a szobában, rajzol vagy játszik, látszólag nem figyel – de minden szavadat megjegyzi. Másnap pedig találkozik az illetővel, és a lehető legártatlanabb módon, őszintén közli:
„Anya azt mondta, hogy te nem vagy kedves.”
„Apa szerint te hazudós vagy.”
„Nálunk azt mondták, te csak bajt csinálsz.”
És ekkor már késő mentegetőzni.
A gyerek nem bántani akart, csak megosztotta azt, amit otthon hallott.
A gyermek őszinte és nem tud diszkréten „titkot tartani”
A gyerekek még nem tudják szétválasztani, mi az, amit „nem illik továbbadni”, és mi az, ami csak felnőttek közötti véleménycsere. Számukra minden kimondott mondat valóság és tényként kezelendő információ.
Ráadásul a gyerekek ösztönösen keresik az igazságot, és sokszor azt hiszik, segítenek azzal, ha elmondják másnak, amit a szülő gondol róla.
A probléma azonban ilyenkor nem a gyermekben van, hanem abban a helyzetben, amibe mi felnőttek helyeztük.
Miért kell óvatosan bánni a szavainkkal a gyermek jelenlétében?
- Mert a gyermek nem felejti el, amit hallott.
- Mert a gyermek továbbadhatja azt, akár másnap, akár évekkel később.
- Mert a gyermek ebből tanulja meg, hogyan kell (vagy nem kell) másokról beszélni.
- És mert később felnőttként, rád fog emlékezni, amikor ő maga dönt arról, hogyan beszél másokról.
Egy példa!
Fontos figyelni arra, hogyan fogalmazunk a gyerekek előtt.
Ha például azt mondjuk: „A papa rossz”, a gyermek ezt könnyen általánosítja, és úgy értheti, hogy minden papa rossz. A kisgyermekek még nem tudják elválasztani az egyedi eseteket az általánostól, ezért érdemes pontosabban, árnyaltabban fogalmazni:
„Most mérges voltam a papára, mert nem figyelt rám.”
Így a gyermek megérti, hogy egy adott helyzetről van szó, nem pedig arról, hogy valaki egészében „rossz” lenne.
Mit ért a gyermek, és hogyan hat rá érzelmileg, ha azt hallja: „a papa rossz”?
A kisgyermekek még szó szerint értelmezik a hallottakat, és nem tudják elválasztani az adott viselkedést a személytől. Ha azt mondjuk: „A papa rossz”, azt gondolhatja, hogy minden papa rossz, vagy hogy az ő szeretett papája rossz ember. Ez bizonytalanságot, félelmet vagy bűntudatot is kelthet benne, különösen, ha ő szereti a papát, és nem érti, miért mondanak róla rosszat. Ilyenkor a gyermek lojalitási konfliktust élhet át: két szeretett személy között őrlődik, és nem tudja, kinek „higgyen” vagy kivel azonosuljon.
Ezért fontos, hogy a viselkedést különítsük el a személytől:
Pl.: „Most haragszom a papára, mert nem jött el, nem akar látni” – így a gyermek is megtanulja, hogy az emberek hibázhatnak, de ettől még nem „rosszak”.
Mit tehetsz szülőként?
- Figyelj a környezetedre. Ha gyermeked a közelben van, törekedj semleges, tiszteletteljes kommunikációra.
- Taníts példát. Mutasd meg, hogyan lehet másokról kritikát mondani úgy, hogy abban ne legyen ítélet, harag, gyűlölet.
- Ne önts rá negatív véleményeket másokról. A gyerek érzelmileg azonosul veled, és nehéz helyzetbe kerül, ha két szeretett emberről ellentétes érzéseket kell feldolgoznia.
- Ha mégis megtörtént a „kiborulás”, beszélj vele róla! Magyarázd el, hogy amit mondtál, az a te érzésed, nem biztos, hogy mindenben igaz, és nem is kell továbbadnia.
Zárszó: amit kimondasz, az útnak indul – különösen, ha egy gyermek hallja
A gyermeked a szavaidból tanul.
De nemcsak azt, hogyan gondolkodjon másokról, hanem azt is, hogyan kezeljen véleményt, haragot, csalódást.
Amit most hall tőled, azt egyszer majd ő mondja tovább, vagy épp vissza neked.
Ezért gondold meg, mit mondasz.
Mert a gyermek nem felejt, nem szűr, csak továbbadja azt, amit tőled tanul.