Szeretetre vágyva
Gyermekként szeretetre vágytam,
de sokszor csak a csend felelt,
nem tudtam, miért fáj annyira,
hogy aki szeret, mégsem ölel.
Felnőtt lettem, mikor rád leltem,
szívem egyszerre örült és félt,
vágytam rád, de mikor átöleltél,
nem tudtam, hogyan maradjak még.
Lágy szellő simogatja arcod,
én csendben nézlek, fáj, hogy félek,
pedig minden porcikám azt súgja, maradj még,
mert nélküled az élet semmit sem ér.
Talán egyszer megtanulom,
hogy a szeretet nem fáj, mert érzem,
ha remegő szívvel hozzád bújok,
karjaidban a lelkem nyugodt.
💎 a verset írta: Nyitrai József 2026.08.31.
💎 rajz: Mi
💎 impulz.hu
Vak Szín – Egy apró lény
Vak Szín – A mélyben