Nem keresem már
Nem keresem már, ki voltam régen,
milyen arc nézett, egy másik korból rám,
mert minden változik bennem és körülöttem,
mint folyó tükrén a rebbenő világ.
Egy láng vagyok talán, egy parázsból,
mely továbbadja csendes fényét,
nem ugyanaz, mégsem teljesen más,
csak folytatódó, örök rezdülés.
A vágyak, álmok, kimondatlan szavak,
mind magként hullnak a lét földjébe,
amit ma gondolok, érzek és teremtek,
holnap virágként hajthat ki, valahol belőle.
Ezért nem azt kérdezem, ki voltam egykor,
hanem hogy most, mit vetek el magamban,
hisz minden percben, újra megszületünk,
a jövő már e pillanatban van.
💎írta: Nyitrai József 2026.06.04.
💎impulz.hu
I no longer seek
I no longer seek who I once was,
what face looked back at me from another age,
for everything changes within me and around me,
like the trembling world upon a river’s mirror.
Perhaps I am a flame born from an ember,
passing on its quiet light,
not the same, yet not entirely different,
only a continuing, eternal vibration.
Desires, dreams, and unspoken words,
all fall like seeds into the soil of being;
what I think, feel, and create today
may bloom tomorrow somewhere from them.
So I no longer ask who I once was,
but rather what I am planting within myself now,
for with every moment, we are born anew,
and the future already lives within this very instant.
💎written by: József Nyitrai 04.06.2026
💎impulz.hu