Szivárványvölgy meséi
Hablaty és Nyafi kalandjai
A Szél Királya
A hajnali fény puha aranyszínben mosta el az erdőt, amikor Hablaty és Nyafi útnak indultak. A levegő finoman remegett körülöttük, mintha valami láthatatlan erő hívná őket egy irányba.
– Érzed ezt? – húzta össze az orrát Nyafi.
– A szél … mintha mutatná az utat – felelte Hablaty, és felemelte a fejét.
Ahogy egyre magasabbra kapaszkodtak a sziklás ösvényen, úgy vált erősebbé a szél. Először csak játékosan cibálta a hajukat és Hablaty kis szárnyait, ám később már nagyobb, sodró lökések rángatták őket.
Nemsokára egy hegytetőre értek, ahol a földet vastag, cirkáló szelek takarták, mintha ezernyi ezüst kígyó tekeredne a kövek között. A közepén pedig hatalmas forgószél emelkedett, és abból formálódott meg a Szél Királya.
Magas volt, alakja mindig mozgott, mintha teste csupa sodró szélből állna. Koronája fodrozódó felhőkből készült, hangja pedig úgy zengett, mintha ezer fuvallat beszélne egyszerre.
– Üdvözöllek, Hablaty, a kis sárkány … és Nyafi, a kis kobold lány – szólt mély zúgással. – Aki idáig eljut, annak próbát kell tennie. Csak akkor engedlek tovább titeket, ha mindketten kiálljátok a szél kihívását és megfejtitek a találós kérdésemet. A feladatok és a kérdések egyformák lesznek, de mindenki külön teljesíti őket.
A Szélkirály első próbája
Hablaty kihívása: „Tanuld irányítani a szelet!”
A Szél Királya intett egyet, és körülöttük a légörvény felgyorsult.
Hablatyot egy kisebb szélörvény emelte fel.
– A sárkányok tudnak tüzet és erőt használni – mondta a Szél Királya. – De vajon tudsz-e együttműködni a széllel, nem pedig küzdeni ellene?
Három apró fáklya jelent meg a levegőben. Mindegyik más irányba sodródott.
– Gyújtsd meg mindhármat, de úgy, hogy a szél segítsen, ne hátráltasson!
Hablaty először tüzet akart fújni, ám a szél visszafújta. Majd újra próbálkozott, de a láng szertefoszlott.
A kis sárkány ekkor lecsukta a szemét.
Emlékezett Nyafi szavaira:
– Mindig érezd, nem csak nézd, ami körülvesz.
Hablaty mély levegőt vett, meghallotta a szél ritmusát… majd egy-egy fújással akkor lobbantott lángot, amikor a szél épp felfelé húzza. A fáklyák sorra felizzottak.
A Szél Királya elégedetten bólintott.
A Szélkirály második próbája
Nyafi kihívása: „Kerüld el a vihart!”
A felhők összesűrűsödtek, és hirtelen kavargó mini viharok jelentek meg körülötte.
– Ha igazán ügyes kobold vagy, megtalálod a nyugodt ösvényt a zűrzavarban – mondta a Szél Királya. – Aki kapkod, azt elsodorja a szél. Aki figyel… azt elvezeti.
Nyafi először megindult az egyik rés felé, ahol kevesebb vihart látott, de a szél üvöltve visszalökte.
A kis kobold lány ekkor leguggolt, és észrevette, hogy a kavargó por egy keskeny csíkban alig mozdul. – A szél nem csak lök, néha mutat is! – suttogta.
A csíkot követve végigszaladt, elkerülve minden miniforgószelet, míg biztonságba nem ért.
A próbák után a szél hirtelen felüvöltött. Egy apró madárka repült feléjük, vergődve a sodrásban.
Hablaty azonnal felröppent, de a szél erős volt.
Nyafi kötelező koboldügyességgel kapta el a madár lábát egy faágról lógó inda segítségével.
Hablaty ekkor a frissen megtanult szélirányítós trükköt bevetve védő légteret fújt maga köré.
A madárka végül az ölébe zuhant, biztonságban.
– A bátorság mit sem ér együttműködés nélkül – jegyezte meg a Szél Királya. – Jól tettétek.
A Szél Királya lassan körbefordult.
– Most pedig következik a próba legnehezebb része. Mindkettőtöknek meg kell fejteni a valódi szél-talányt. A kérdések egyformák. Ha külön-külön megfeleltek, szabadon távozhattok.
A Talány:
„Mi az, amit nem látsz, mégis mindenhol ott van?
Mi az, amit nem érthetsz meg, ha csak birtokolni akarod?
Mi az, amit ha szorítasz, eltűnik, de ha hagyod, felemel?”
Hablaty gondolkodott… majd így szólt:
– A szél!
Nyafi is összerakta lassan a választ:
– A szabadság… vagy a szél… de a szabadság is olyan, mint a szél!
A Szél Királya szélesen elmosolyodott.
– Mindkettőtöknek igaza van. A szél és a szabadság egymás testvérei.
Hatalmas örvénnyé nőtt, majd lassan elcsendesült.
– Bölcsen válaszoltatok. A bátorságotok próbát állt, ügyességetek bizonyított, és segítőkészségetek megvilágította az utat másoknak is. Szabadon távozhattok, barátaim.
A szél finoman körülölelte őket, mintha jutalmul megsimogatná arcukat.
Csigusz, a bölcs csiga szólt!
– Látjátok, gyermekeim… a legerősebb erő semmit sem ér, ha csak magadnak akarod használni.
– A jó döntés néha nem az, amelyik a legkönnyebb, hanem amelyik a legtisztább szívből születik.
– A szabadság olyan, mint a szél, akkor talál rád, ha nem szorítod, hanem hagyod áramolni.
irta: Nyitrai József 2025.11.16.
Minden jog fenntartva, másolni és terjeszteni tilos!
💎 impulz.hu