A csend mélyén
Lágy szellő suhan a lombok alatt,
álmokat sodor az éjen át.
Rejtett neszekkel kúszik a hajnal,
utat mutat, egy reménysugár.
Fény csorog végig az erdei úton,
árnyak között ébred a gondolat.
A csend mélyén várakozik valami,
a szív csak lassan dobban.
Alá hull a nap fénye,
lassú léptekkel jár az idő.
Egy távoli hang, suttog a szélben,
a szívben újra, melegség jön.
Halk derengésben úszik a reggel,
az árnyak mögött él még egy dal.
Elfelejtett vágyak ébrednek bennünk,
és minden perc valami újat akar.
Fut a napfény a hegyek oldalán,
aranyló sugara száll a fák fölé.
Egy halk dallam kúszik a tájra,
mintha a világ csendben mesélne még.
A folyó tükrén csillog a napsugár,
színekből fon szivárványt.
A pillanat lassan, megtorpan,
megérint minden érzést és tovább áll.
Nyitrai József 2025.11.24.
